Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Örsi Julianna: A családi élet jellemzői Hajdúböszörményben a századfordulón

felelő anyagi alapok megteremtésére irányul, a gyermekek születésével azok nevelése kerül középpontba. Jelen tanulmány Hajdúböszörmény parasztcsaládjainak életét vizsgálja. \ leírás a századfordulói patriarchális kiscsalád tagjainak egymáshoz való viszonyát próbálja rekonstruálni, rámutatva azokra a szálakra, amelyekkel egyéb közösségekhez is kapcsolódik. Meg kell jegyezni, hogy az alábbiakban felvázolt kép a ma élő legidősebb generáció (70—90 évesek) életére volt jellemző. Az elmúlt negyedszázadban a családi élet igen lényeges változásokon ment át: a család megszűnt önellátó gazdasági egység lenni, a nők munkába állásával a férj-feleség kapcsolata megváltozott, a nevelő funkciót nagyrészt más intézmények vállalják magukra. A mai szocialista család életének vizsgálatával azonban elsősorban a szociológia foglalkozik. Mivel a család, mint alapvető közösség és ember egész életében hat, minden irányú tevékenységét befolyásolja, ellenőrzi, így szerteágazó és nagy anyagot kell vizsgálni ahhoz, hogy a kép megfelelő legyen. Jelen tanulmány éppen ezért megelégszik a család egy típusának, a századfordulói parasztcsalád életének bemutatásával. 1. Férj és feleség kapcsolata A XX. század elején a jól funkcionáló családban partriarchális viszony volt. A család fejének minden esetben a férjet tartották. Nagy tekintélye volt a háznál. A család állásfoglalása jórészt egyet je'entett a családfő véleményével. A férj biztosította a család számára a megélhetést. Szervezte, irányította a gazdálkodást. A mezei munkában, főleg kapáláskor, aratáskor a feleség és a nagyobb gyerekek is részt vettek. Ha nem volt elég földje a családnak, a férj a család nevében részesmunkát vállalt. Az egész család együtt dolgozott. Ha gazdasági helyzetük megengedte, hogy a feleség ne dolgozzon kinn a határban, akkor a városban, a háznál élt. övé volt a jószágnevelés, a háztartásvezetés és a gyermeknevelés. Az urának hetente többször küldött ételt a tanyára. Az emberek (férfiak) a mezőn főztek is (lebbencslevest és slambucot), de a városban ez már az asszonyok feladata volt. A férjek a házimunkába nem szóltak bele, de megkövetelték, hogy minden rendben legyen, ha hazamennek, fptt étel várja őket. A férj étkezéskor mindig az asztalfőn ült. E'sőnek szedett magának. Ha a feleség osztotta szét az ételt, az első tányér akkor is a családfőé volt. Utána a gyerekek következtek és végül az aszszony. Ha hetivásárba vagy a városházára akart menni a férfi, a felesége elkészítette a mosdóvizet, előkészítette a ruháját, segített ráadni a kabátját, kikísérte az urát a kapuig. Nagyobb jószág eladását-vételét is a férfi intézte. Ha tehenet vettek, azt a feleség is megnézte. Ha a férj és a feleség együtt jött a piacról, a vásárból, az olyan csomagot, amelyet kézben lehetett vinni, az asszony cipelte. A pénzt legtöbb helyen az asszony kezelte. Ha a férjnek pénzre volt szüksége, szólt a feleségének, aki parancsként teljesítette kérését. Az asszony a családi kasszából nagyobb összeget férje megkérdezése nélkül nem költött. A konyhára szükséges kisebb bevásárlást a tojás, baromfi, tej árából bonyolította le. A családok a rokonságukkal, szomszédságukkal, barátaikkal és ismerőseikkel is tartották a kapcsolatot. Ez főleg a közös munkában, közös szórako35