Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)
Sz. Kürti Katalin: Káplár Miklós művészbarátai, segítői
tettem meg a Hortobágyot. Móricz Zsigmond azt mondja, én fedeztem fel. Egy megye megtehetne annyit, hogy két értékes művésze ne haljon éhen... a másik Holló László, aki komoly festő. Medgyessy Pesten lakik, ő oda tartozik. Aztán Hollónak van kevés nyugdíja és lakása, kertje, és annyira nincs rászorulva, mint én . . . Ha Te nem lettél volna, éhen halhattam volna. A város is általad pártolt... Te tudod, hogy éltem, de ezt csak a művészetért tettem . . . ebben az előrehaladásban és sikerben neked is részed van ... Kitartottál velem és elértük a sikert. ... Nagyon szeretném, ha kidolgozhatnék egy 3—4 éves programot... a főhadiszállás a Hortobágy lenne, de aztán most belevonnám az Alföldet is. De ezt úgy csinálni, hogy ne legyen folklórszerű.. . Ha ez a program sikerülne, akkor meglenne Debrecennek a nagy győzelme, mert addig ha Debrecenről volt szó, csak egyet legyintettek szinte gúnyosan és azzal el volt intézve. Ez a kiállításom már nagyon felhívta a Pestiek figyelmét Debrecen felé. Ott van egy jó festő és van egy ember, aki pártfogolja, ez így együtt nagy erő." Mint több cikkében, Csóknak, Vaszarynak küldött levelében, ebben az Ecsedinek írt levelében is kikel az üzletszerű művészkedés ellen: „Azok az emberek, akiknek semmi közük nincs a művészethez, de festőművésznek tartják magukat a laikus közönség előtt, azok adhatják a képeiket 30—40 pengőért, mert még ennyit sem ér. Naponta megfestenek 5—6 ilyen képet. Ezek inkább káros hatással vannak a kultúrára, mert lerontják az ízlést. .., de a nagyközönség csak kizárólag ezektől vesz képet. Példa rá Benyovszky kiállítása, a Marx-féle képgyár és a Pálnagyféle képüzem. ' 1931. december 29-i levelében arról tudósít, hogy a Képzőművészeti Tanács elnökségétől és a Kultuszminisztériumtól támogató leveleket küldenek Debrecen városához. Egyúttal jelzi, hogy Szinyei-díjra jelölték. Az 1932 februárjában rendezett debreceni gyűjteményes kiállítás katalógusa részleteket közöl Káplár pesti kiállításának sajtóméltatásaiból, idézve Ybl Ervin, Farkas Zoltán, Elek Artúr, Kárpáti Aurél sorait. Legjelentősebb sikereit 1934-ben, a „Magyar Őstehetségek" kiállításán aratta. Halála után, 1935 októberében ugyancsak a „Magyar őstehetségek" Erzsébet téri kiállítótermében nyílt hagyatéki kiállítása. Ennek megnyitóját Móricz Zsigmond tartotta. így mondta el Káplárral való megismerkedését: „A debreceni Déri Múzeumban voltam, s Ecsedi Pistával, a nagyszerű ethnográfussal az ősművészeti tárgyakban gyönyörködtünk... A tárlók felett egy sor pásztorkép volt felakasztva. Megállott a szemem a bajszos, kemény fejek galériáján, s egész megilletődve kérdeztem: ki csinálta ezeket. Egy hortobágyi pásztor — mondta Ecsedi — egy volt csikósbojtár, aki elfagyott keze-lába miatt kénytelen volt otthagyni a cifra ménest, s most megint a pusztát lakja és figurákat válogat ki és örökít meg l; i." Ecsedi ekkor mutatta be Móricznak Káplárt, bár valószínű, hogy Medgyessynél már 1926-ban találkoztak'így fejezte be Mórica 1935. október 19-i kiállítás megnyitóját: „a legnagyobb festők értékével emelte fel az őstehetséget, mely lelkében élt". Hogy Móricz érdeklődése a Hortobágy felé fordult a 20-as években, abban bizonyára nagy szerepe volt Ecsedi, Medgyessy mellett Káplárnak is. 26