Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)
Maghy Zoltán: Emlékeim Káplár Miklósról
Cóbelről beszélt. Egyszer Szinyei igazgató kérdezte tőle: „Káplár úr, hány kiló ön?" — 120 vagyok — mondta. „Én már öreg festő vagyok, de 120 kilós festővel még nem találkoztam, gratulálok" — szólt Szinyei Merse. Ez időtől kezdve 15 éven át voltam Káplár Miklósnak festőtársa, barátja haláláig. 1921-ben — az érettségi után segítségemre volt abban, hogy festőművész lehessek. Idős barátom mondta, neki már tapasztalatai vannak az Akadémiáról és jól teszem, ha a műtermében szénnel rajzolok és gyakorolom magam alakrajzzal. így is cselekedtem és rajzoltam a diákfejeket. Nyáron felvételiztem a Főiskolán, ahol először rajzoltam kifeszített „Ingres" papírokra álló aktot és fej tanulmányokat. Felvettek a Főiskolára, ahol 1928-ig rajzoltam. Káplár Miklós barátomnak később a fiúinternátus udvarának közepén levő „kórház"-épűlet egyik nagyobb szobájában volt a műterme több éven át. Nagy hatással volt ekkor rám Káplár Miklós első böszörményi kiállítása 1921-ben, melyet a gimnázium eme ]eti rajztermében rendezett meg. Többnyire az Akadámián festett olajfestményeit és szén-, tusrajzait állította ki. Többek közt az életnagyságú „Idős férfi" képét, a szürke „Trikós fiú" arcképét, a nagyméretű „Öregek vagyunk" c. képét, melyet már itthon festett. Ez időből való képei: „Akácos udvar boglyával", „Déli haran^szá" (az imádkozó apja), „Hajdú gazda és kéregetők", ,,Ablakban" (apja), ..Kertrészlet" s a csendélet képei. Igazi alföldi magyar, böszörményi levegőt éreztem az erőteljes, színes képek előtt, de komoly plasztikus művészetet is. 1924 decemberében Miklós barátom örömmel újságolta, hogy januárban Böszörményben kiállít a kiváló mester, Rippl-Rónai József nevelt fiával, Martyn Ferenccel. Még a „Hajdúböszörmény" c. lap is rendkívüli számban emlékezett meg e hírről. Úgy is történt — 1925 januárjában megnyílt a kiállítás a Városháza nagytermében, s Martyn előadást is tartott a modern művészet problémáiról. Rippl-Rónai mesternek csak néhány színes litográfiája és tusrajza volt ott, Medgyessy Ferenc mesternek három szobra. A kiállítás egy hétig tartott, Martyn Ferenc is ez idő alatt városunkban tartózkodott. Ezután úgy határoztunk, hogy Hajdúnánáson is megrendezzük a kiállítást, ahol én is három olajfestménnyel vettem részt. A nánási városházán nyi t meg a kiállítás, Martyn Ferenc Velasquez-ről tartott előadást. Az egyhetes tartózkodás felejthetetlen volt számomra — jól éreztük magunkat Pénzes polgármester, Berencsy ügyvéd és Csorvássy földbirtokoséknál, ahol vacsorára voltunk meghíva. Számomra mindig nagy örömet jelentett, amikor ellátogathattam Káplár műtermébe, a Kálvineumba, ahol öt-hat éven keresztül dolgozott, tanult vasszoigalommal, kitartással, emberfeletti lelkesedéssel. Láttam ott nyáron korán reggel, hat óra előtt dolgozni — egy kisebb méretű önarcképet festett, alig 30 cm nagyságú tükör segítségével. Ez időben is kiment a Hoi tobágyra festeni és műtermében tcbb hortobágyi képe is ott volt: a „Hortobágyi híd" (feljáró), „Gulyáskunyhá", „Gólya a Hortobágyon" c. képei. 1925 nyarán a műtermében Kampier Kálmán böszörményi festőművész növendék társammal megfestettük Káplár barátunk arcképét. Fején a széles fekete kalap az enyém volt. E festményem most a Hajdúsági Múzeum tulajdona. Kampier kollégám nagyobb méretű mellképet festett szemben, mely igen jól sikerült, de sajnos a II. világháború alatt elveszett. Utána Miklós barátunk festett meg bennünket, mely olajfestmény a Déri Múzeum tulajdona lett. 14
