Bencsik János – Nyakas Miklós: Adatok Hajdúböszörmény agrártörténetéhez. A Zója termelőszövetkezet története 1950 - 1975. / Hajdúsági Közlemények 5. (Hajdúböszörmény, 1975)
Tartalom
- 29 toboroznak, akiknek földjük van . Ekkor lépett vissza a Zójába idős Kathi Zsigmond is. A fejlesztés és az egyéb szigorítások /beadás, stb/ rövedesen ujabb feszültségeket teremtettek. Ez a Zója tsz-en belül a brigádvezetők változásaiban is lemérhető. 1955 szeptemberében megállapítják, hogy a II. brigád a munkálatokban nagyon lemaradt. Ennek okát a "lógásban" jelölték meg. A lopások is újra elharapództak. A vezetés bizonytalanságára jellemző. hogy brigád vezet őnek olyan egyént javasolnak, aki+egyszer már erről a posztról leváltottak alkalmatlansága miatt. Jellemző módon ebben a brigádban terjedt el az a rémhir, hogy közülük tizenhat embert kizárnak. 42 Köztük volt legerősebb a kisparaszti szemlélet is, a föl elvágyón szerzése. A II. brigád értekezletén a párttitkár hangsúlyozta, hogy a tagok "ne vásároljanak földet vagy szőlőt, hanem inkább lakást, ruhát ! ' T Tovább folyt a vezetőség elleni intrika is. Az elégedetlenkedők 1955ben a minisztériumot is megjárták. Közülük egy a taggyűlés nyilvánossága előtt jelentette ki, hogy a társai nevét nem hajlandó elárulni, A sürü bizalmatlanság légkörére jellemző, hogy a tagság között besúgókat sejtenek, s egyes tagok követelik, hogy ennek az állapotnak vessenek véget, mert egyik-másik dolgozót j elentget ik <44 A szervezetlenségre utal az is, hogy a kovács műhely dolgozói a termelőszövetkezet leple alatt kivül állóknak dolgoztak, s például két hónap alatt mindössze 2oo Ft-ot fizettek be a tsz. pénztárába. A városi tanács ipari osztálya ezért a termelőszövetkezetet fel is akarta jelenteni. (45j A viszonylag elfogadható 1954-es esztendő után az 1955. évi zárszámadás már gyengébb volt. Főleg az újonnan beszervezett tagok, nem voltak megelégedve a terményrészesedéssel. Többet szerettek volna kapni. A termelőszövetkezet pénzügyi helyzetét ismerve a közösgazdaság csak a márój-holnapra élés lehetőségének biztosítására volt képes. Ig.y pl. 1955 márciusában a villanyszerelő vállalatot csak ugy tudták kifizetni, hogy a közösgazdaság malacait értékesítette. (46; 1954 tavaszán pedig loi db malacot kellett eladni a vásárban, mert azok számára nem volt takarmány. ^T) Még 1956-ban is gondot jelentett az, hogy a tagság külső helyeken vállalt munkát. Gyanakvással fogadták a tsz első agronómu sának tevékenységét is. Eleve rossz előjelnek fogták fel, hogy nő volt, és a gépállomás alkalmazottja. Mellesleg, aki ezáltal kettős jövedelemhez
