Bencsik János – Nyakas Miklós: Adatok Hajdúböszörmény agrártörténetéhez. A Zója termelőszövetkezet története 1950 - 1975. / Hajdúsági Közlemények 5. (Hajdúböszörmény, 1975)

Tartalom

- 95 A termelőszövetkezetek az alapitő befektetés arányában részesültek az évi tiszta jövedelemből. E két vállalkozásból 969-ben egy közös társulá

s jött létre, immár a legelő, erdőgazdálkodás és a baromfitenyésztés összefogására. A közös vállalkozások egészen uj tipusát képviseli a II. Kongresszus tsz-szel együtt megvalósított "Pulykanevelő telep" létesítése. A kérdés 1969-ben vetődött fel, megvalósítására a következőkben került sor, az üzemszerü termelés pedig 1971-ben indult be. Kisérlet történt arra is, hogy a tsz-ek egy zöldségkertészetet hozznak létre, majd néhány év múlva a II. Kongresszus tsz-szel egy gépjavitási társulás gondolatának megvalósítása vetődött fel, de egyik sem valósult meg. /Az utóbbi már célszerűtlen volt, mert időközben a gépjavitási kedvezményt eltörölték./' A gépesités, a gépierő felhasználása egyre nagyobb teret kapott a Zója termelőszövetkezetben is. Nemcsak a már hagyományosan is gépesített munkákat /szántás-vetés, aratás/, hanem a növénytermesztés egyéb területein is nagy arányú fejlődés történt

. Igy előtérbe került az őszi betakarítás gépesitése /cukorrépa, burgonya/, néhány év múlva az elnök szorgalmazására, akit azonban 1968-ban a vezetőség még leszavazott, amikor a csőtörő kombájnadapter megvásárlását indítványozta, a kukoricatermést is gépekkel takarították be. 1965-ben az aratást már a meglévő gépekkel el tudták végezni, ekkorra a munkafolyamatot %-osan gépesítették. Az őszi betakaritás gépesitése azonban munkaszervezési problémákat is eredményezett. Igy pl. 1968-ban felvetették, hogy a cukorrépa és a burgonya gépi kapacitás nincs kellően kihasználva. Egy-egy gép után kevés ember dolgozott, s 'a segédeszközök hiánya is akadályozta az eredményes betakarítást. 197o-ben a kukorica és cukorrépa betakarítást már teljesen a gépesitésre alapozták. Lassan feleslegessé válik az idegen munkaerő alka mazása I

s. hisz csak a meglévő gépparkot kell ésszerüb ben kihasználni. A termelőszövetkezetek gépparkjának nagyarányú fejlesztése eredményeként a gépállomások létalapjukat vesztették, a meglévő mezőgazdasági gépjeiket eladták a termelőszövetkezeteknek. A Zója termelőszövetkezet is 1967-ben loo.ooo Ft-ért vásárolt a gépállomás használt gépeiből. Ezzel egy történelmi periódus zárult le a mezőgazdaságban, megszűnt az a nagy feszültséget okozó ellentmondás, amely azon alapult, hogy földterület tulajdonosa /termelőszövetkezet/ nem volt azonos korszerű a termelő-