Bencsik János – Nyakas Miklós: Adatok Hajdúböszörmény agrártörténetéhez. A Zója termelőszövetkezet története 1950 - 1975. / Hajdúsági Közlemények 5. (Hajdúböszörmény, 1975)

Tartalom

- 91 száma, no meg a prémium is a terméseredménnyel arányosan csökken, vagy esetleg emelkedik." Ezt a végtermék javadalmazási rendszer is erősitette. Itt a brigáddal, mint komplex egységgel számoltak, s a közösen elért eredmények alapján is részesültek a jövedelemből /pl. kukorica többlet termésből/. A brigád munkaforma helyett a családi munkavállalá

s , az egyes tagokra kimért terület, mint munkaelosztási alap is szerephez jutott. E munkaszervezési forma a minőségi és igy az eredményesebb munkára ösztönzött, tehát a megszilárdulás folyamatában jutott döntő szerephez. Ha már a munkaszervezés kérdéseit emiitettük, szólunk arról is, hogy az 196o-as évek második felében is jelentősége volt az iskolás gyermekek munkábaállitásának, különösen munkaigényes időszakokban, mint az őszi betakarítás. /De ez már munkaszervezési szempontból csak a csúcsokra szorítkozott./ A tagok jövedelmének továbbra is jelentős összetevője maradt a háztáji területről származó bevétel

. A háztáji terület megvonása, mint fegyelmezési eszköz utal arra, hogy még mindig akadnak olyan tagok, akik a kötelező munkaegységet nem teljesitik. A háztáji terület megművelése is mind nagyobb gondot jelent, különcsen a nyugdijasok esetében. Ezért a közösségnek át kell vállalnia e terhet. A tsz-ben korábban is meglévő gyakorlat szerint a felfejlesztést követő években csupán a géppel végzett munkát fizettetik meg az arra rászoruló tagokkal, melynek összege kukoricavetés esetén 5oo Ft. 1968-ban. Két évvel később a termelőszövetkezet további kedvezményt alkalmazott. 97o-ben egy kh. háztáji kukoricavetés teljes megváltá sát ajánlja fel 4.000 Ft-ért. Ezzel a háztáji föld termé -, mint közvetlen termék nem is jut szerephez a tagok « háztáji üzemeiben. Ennek nyilvánvaló oka a pénzgazdálko jás előtérbe kerülése

, továbbá a háztáji állattartás je lentőségének csökkenése, illetve a tartásmód változása /tápszerek etetése/. A tanyákon élők esetében az álla*tar ás továbbra is fontos gazdasági tevékenység maradt

. Ezért kellett szabályozni a dülőutak legeltetését is a tsz. területén. 1967-ben loo m dülőutért 3o Ft-ot fizetett egy • gy tanyasi lakos, ennek fejében szabadon legeltethette a bérelt területet. A Zójában alkalmazott készpénzes bérezés sajátossá ga az volt, hogy továbbra is kedvezményesen, a piaci árnál alacsonyabb, viszonylag sok természetbeli megvásárlás-