Bencsik János – Nyakas Miklós: Adatok Hajdúböszörmény agrártörténetéhez. A Zója termelőszövetkezet története 1950 - 1975. / Hajdúsági Közlemények 5. (Hajdúböszörmény, 1975)
Tartalom
- 63 gépiró és adminisztrátor: 3o-3o, tanyagazda: 2o, éjjeliőr: 3o, raktáros: 3o, mezőrendőr: 3o. E bérezésen a pártbizottság némi módositást hajtott végre. A munkaerő tagolása nagy fontossági kérdés volt a hatékonyabb termelés szempontjából. Vissza kell itt utalnunk arra az egyesüléskor hozott határozatra, mely szerint a tagság kivánságára megszüntették, illetve nem vezették be a brigádbeosztást. Az elv teljes képtelenségnek bizonyult, ezért párt hónap múlva már arról olvashatunk, hogy a munkákat a birgádszervezet keretében végzik. Különös súllyal vetődött ez fel a nagy felfejlesztés időszakában, hiszen a belépők nagy száma, a megnövekedett gazdasági feladatok a még ki sem alakult munkaszervezeti kereteket is felborították. 1960-ban, 1961-ben és 1962-ben gyakran lehetünk annak tanúi, hogy a vezetőség erőfeszítéseket tesz a helyes munkaszervezet kialakítására . A többszöri kisérlet is bizonyitja azt, hogy ennek kialakitása rendkívül nehézkesen ment. Problémákat okozott az egyes személyek hovatartozandósága, a tagság laza munkafegyelme, a "lógás", ahogyan a jegyzőkönyvekben megfogalmazták. A munkaerőhelyzet bizonytalan volta azt eredményezte, hogy az egyes munkacsoport vezetők gyakran követtek el egymás sérelmére hatásköri túllépéseket: "egymás keze alá kaparásznak" ahogyan azt olvashatjuk. Jellemző példaként emlithetjük az i960, évi munkaszervezeti felépitést, e szerint a növénytermesztésben 32 csapat dolgozott, összesen négy brigádot alkotva, az állattenyésztésben öt csapat volt, egy brigádba szervezve, a segéd-üzemágban 2 csapat dolgozott. E számok nyilván mutatják a munkaszervezet rendkivüli széttagoltságát, amely alkalmat adott a munkafegyelem lazaságára is, A munkafegyelem megszilárdítása fontos feltétele volt a közös gazdaság további .fejlődésének. Ez viszonyt annál inkább is nehezebb volt, mert az 1960-as felfejlesztés során az adminisztratív eszközökkel beléptetett kis- és középparasztok - szemben a tsz-t alapitó és fenntartó agrárproletárokkal - nem azonosultak a nagyüzem célkitűzéseivel, sőt a kezdeti nehézségeket bizonyos kárörömmel is nézték. Egyre világosabbá vált, hogy a termelőszövetkezeti tagság munkafegyelmét és ezen keresztül a gazdaságos termelés feltételeit csak ugy lehet megteremteni, ha fokozzák a tagság anyagi érdekeltségét. A nádudvari Vörös Csillag
