Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Bencsik János: Adatok a városrendezés történetéhez Hajdúböszörményből

ADATOK A VAROSRENDEZÉS TÖRTÉNETÉHEZ HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBŐL Bencsik János A Mária Terézia uralkodása alatt hozott, a zárt lakótelepülések között levő temetők megszüntetéséről szóló rendelet az 1780-as években fejtette ki hatását a Hajdúkerületben. Hajdúböszörmény magisztrátusa is arra kényszerült, hogy foglalkozzon a régi „Rácz Temető" megszüntetésének kérdésével, „amelly a Kertek és azokban található házak és egyéb épületek között vágynák helyeztetve ... E temető a mai Jókai, a Korpona és a II. Rákóczi F. utca közötti területen volt, a sírgödröket a Zalka M. utcai építkezések során háborgatták meg. A helytartótanácsi rendelet értelmében a temetőt meg kell szüntetni, s helyette a városon (a mai körutakon) kívül újabb temetőkerteket jelöltek ki. Ezek a mai Bajcsi Zs. utca és az Üjfehértói utca végén, illetve a „Fürdőkert ' környékén terültek el. Közel egy évszázad múlva ezek is beteltek, s 1839-ben ismét új területeket foglaltak le, ekkor létesült a ma is ismert református és más felekezeti temetőkert, a Keleti, a Nyugati temető, illetve a zsidótemető is.' Az elhagyott temetőkertek sorsa egyformán az lett, hogy beolvadtak a városba. A Ráctemetőt pl. az 1790-es években ólaskerteknek osztották fel.

1 A temetés rendjére vonatkozóan egy néprajzilag érdekes határozatot léptettek életbe a városban 1778-ban: „Arra sem vigyázzanak, hogy emez vagy amaz ház cselédeknek egy helyett legyen (a) temetése."

4 Ebből az következik, hogy a régi temetőkben az volt szokásban, hogy az egyes nagycsaládok egy helyre, esetleg egyetlen sírgödörbe temetkeztek. Erre utalnak azok a Zalka utcai leletek is, amelyek során 230 cm mélyről kerültek elő az egymás szomszédságában fekvő csontvázak. Ismert tény az, hogy a városbelsőn, a Korpona, a Bethlen G., a Polgári, a Vörösmarty M., iaz Árpád utcák és Kálvin tér által határolt területen állottak a lakóházak. E belső telkek tartozéka volt a mai nagykörút által határolt részen kiosztott ólas- vagy szérűskert. Ez volt a paraszti majorsági gazdálkodás színtere Állattartás, termény- és takarmánytárolás céljaira szolgáló építmények állottak az ólaskertekben. A lakosság gyarapodásával azonban ezek az ólaskertek a XVIII. század folyamán annyira betelepültek lakóházakkal, hogy a város magisztrátusa az 1790-es években felosztotta a szokásos tizedek szerint e területet, s hozzácsatolta azokat a belsőség tizedeihez.

5 A lassan lakottá lett ólaskertek település-történeti tanulsággal is szolgálnak. A településrendezés kérdése többször felvetődött a város vezető testületében, a magisztrátusban. 1803-ban a következő kérdéssel foglalkoztak: „Azoknak a rendetlenségeknek megvizsgálására akik a Kert közökre és a Szélső Gazdák a Gyepre kijjebb szokták nyomni a magok kertyei Garádjait, nem különben a hol a Házak között vagy Kertek 61