Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Bencsik János—Nyakas Miklós: A Zója mezőgazdasági termelő-szövetkezet szervezése és az indulás évei

majd a Zója tsz tulajdonába a birtok, s vele együtt a jól kiépített tanya is. Az első időszakban a termelőszövetkezetnek ezért építési gondjai nem is voltak. A Gaál-féle központ mellett a „Nagy" Löki-féle paraszttanya is szerephez jutott. 1950 és 1953 között a Nyilvántartókönyv adatai szerint 184 tag lépett a Zója termelőszövetkezetbe, közülük is a legtöbben az első három évben (1950—1952) lettek a Zója tagjai. Az ekkor belépett tagság életkor szerinti összetételét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 41-től 60 évig terjedő korosztály volt túlsúlyban. 16—20 8 8 5 A tagság jelentős része Hajdúböszörmény külterületi népességéből tevődött össze. Mindenekelőtt Bodáról, Zelemérről, Szentgyörgyről és számos elszórt, egyedi tanyáról. Számottevő volt még a Józsán lakó termelőszövetkezeti tagok aránya is. Megfelelő arányt képviseltek természetesen a város belterületén lakók is. A termelőszövetkezet tagságának túlnyomó többsége agrárproletár volt. Közülük csupán négy-öt kisparasztot, és két földhözjuttatott újgazdát találhatni. A kisparasztok közül került ki a tsz első elnöke, Kathi Zsigmond is. Az üzemszerű termelés feltételei csak lassan bontakoztak ki. Akadályozta a szervezettséget a tagság egy részének távolmaradása a mezőgazdasági munkáktól, másrészt a jobb eszközellátottság hiánya is. A tagság egy része alig, vagy semmit sem dolgozott, mások önkényesen elhagyták a szövetkezetet. Csak azokra a családokra lehetett számítani, amelyek rendszeresen részt vettek a termelésben (pl. Péterék). Sok gondot okozott az is, hogy új, hazai környezetben ismeretlen növényt (pl. gyapot, rizs) kellett felsőbb utasításra termeszteniük. A munka szervezési szintje is emelkedett. 1952-ben egy függetlenített állattenyésztési felelőst és két brigádvezetőt állított a termelés irányítására. A Zója termelőszövetkezet az indulást követő években a tagság és a vezetés erőfeszítései ellenére is igen rossz gazdasági helyzetben volt. Arról már szólottunk, hogy Varga Antal, az új elnök 1952 telén milyen örökséggel indult, de lássuk részletesebben is. Az 1952-es évektől mind teljesebb feljegyzésekből kiolvashatjuk, hogy a szövetkezet mindig sok gonddal küzdött. Az alacsony termelékenységű munka kevés hasznot hozott, s módfelett nagy terhet jelentett a súlyos beadási kötelezettség számukra. Többször a Vörös Csillag tsz segítségét vették igénybe, hogy teljesíthessék a beszolgáltatást. 1952 augusztusában általános elégedetlenséget váltott ki az, hogy a tsz tagság még a törvényesen előírt gabona-fejadagot sem kapta meg. Érthető, hogy az egyébként is szegény családok közül több a nincstelenséggel küzdött. Az 1952-es gazdasági évre jellemző, hogy 20 000 Ft hitelt vettek fel azért, hogy a tagoknak járó munkaegységet kifizethessék. A meggondolatlan politikai lépésekre utólag megemlítjük, hogy az így folyósított összegekből akarták levonni a békekölcsönhátralékokat. Ekkor vette át a Zója TSZ elnöki posztját Varga Antal. Vele az indulás éveit idéztük. Elmondotta, hogy a tagságnak zöldborsó-vágást engedélyezett, hogy legyen mit enniük. összegezésként megállapíthatjuk, hogy a Zója TSZ a kezdeti időszakban az indulás éveiben számos objektív és több szubjektív nehézséggel küzdött életkor szerinti megoszlás 21—30 31—40 41—50 51—60 61—70 71—80 évek 6 7 17 8 4 1 1950 13 4 8 6 2 1 1951 7 1 8 4 — — 1952 1 3 2 3 2 1953 59