Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Kocsis Róza: Ady-emlékek a Hajdúságban

ADY-EMLÉKEK A HAJDÜSÄGBAN Kocsis Róza Amilyen gazdag a Hajdúság történelme, olyan szegény az irodalomtörténete. Néhány jelentősebb írón, költőn kívül alig adott e táj tollforgató embert az egyetemes magyar kultúrának. Nem születtek, vagy nem találtak otthonra e vidéken az irodalom kimagasló egyéniségei. A hajdúvárosok szerényen húzódnak meg az irodalmi emlékekben gazdag Debrecen mögött. Szegénység és szerénység jellemzi irodalomtörténetüket. Imitt-amott észlelni csak apró villanásokat. Azokat is többnyire nem ők termelték hanem Eebrecen juttatta nekik. De olykor még e villanásokat is félünk magunkénak vallani. Valami szégyenlős szerénység, avagy rettegés a parlagias provincializmus távlat nélküli szemléletmódjától, elhallgattatja azt is, ami valóság. Pedig sokszor aprócska történetek is lehetnek érdekesek, sőt olykor értékesek is. Ezért mertem Ady Endrével kapcsolatos történetekhez nyúlni. Hiszen a nem, vagy alig ismert történetek túl az érdekességeken jelentősek is. Mert bevilágítanak az örökké vívódó költő életébe, és bennük vibrál Ady korának jó néhány ellentmondása. 1899. július 11-én, a szenzációra éhes Debrecenben szárnyra kapott a hír; egy böszörményi asszony leugrott a mozgó vonatról. Másnap az újságok néhány sorban tájékoztatták az olvasókat a történtekről. Kiderült, hogy özv. Pető Józsefné, aki Hajdúböszörményben az Orosztemplom-utczán, a Csobay-féle házban lakott, tévedésből a Szatmár felé menő vonatra szállt fel. Amikor tévedését észrevette, ijedtében le akart szállni. Természetesen a már mozgó vonatról nem tudott lelépni, hanem leesett. Csupán kis bőrhorzsolást szenvedett. Elegendőt ahhoz, hogy (az élet furcsa játéka) bekerüljön a rendőrségre, ahol testi épség elleni kihágás miatt felelősségre vonták, és bekerüljön Ady révén az irodalomba. Hiszen a fiatal újságíró-költő Júliusban c. versét a hír hallatán irta. De korántsem azért jelentős, mert özv. Pető Józsefné története ihlette — „Ki a kisvonatról leugrik, Arról öt sorban zeng a dal..." —,hanem azért, mert Ady túl a szenzáción pillanatra megvilágítja a szerkesztőséget, és elénk állítja a századvég robotoló újságíróját: „Szükség van a laptöltelékre, Hogy hír legyen csak az a fő, ... akármilyen kórusban zeng a riporter-énekes ... reklámra, hírre vágyik..." „Budapest, 1909. május 22. Kedves Bandikám! örülök, hogy írtál mert öröm nekem azt olvasni, amit te írtál, pláne amit nekem írtál. Azonban sajnálom is, hogy írtál. Hát kellett neked-nekem-írnod? Emiatt? Hát van a világon más magyarul író poéta, aki felvehetné veled a 44