Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Bencsik János: Adatok a Tanácsköztársaság hajdúböszörményi történetéhez

ADATOK A TANACSKÖZTÄRSASAG HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI TÖRTÉNETÉHEZ Bencsik János A Hajdúsági Múzeum 1972. áprilisában megnyitott új állandó kiállításának forgatókönyve úgy készült, hogy a rendezők a város (Hajdúböszörmény) újkori és legújabbkori történetét csupán érintették. Már ekkor felvetődött egy munká mozgalmi kiállítási-egység szervezésének lehetősége, majd pedig a hivatalos ai láspont alapján szüksége. Eme részkiállítás helyéül a börtönként visszaállított földszinti szoba kínálkozott. Természetesen a város vezetői elképzelésében mindig duzzadt az eredeti terv, mígnem kinőtte anyagi lehetőségeinket is, meg a szóbajöhető múzeumi koncepciót is. Ismerve a paraszti jellegű, alföldi mezővárosok (ígyHajdúböszörmény) társadalmi jellegzetességeit, egy pillanatig sem látszott könnyű feladatnak egy munkásmozgalmi egység megszervezése, sőt olyan vélemény is elhangzott, hogy ez az ötlet irreális. A múzeum dolgozói mindent elkövettek, hogy e kiállítás tartalmas, gazdag anyagot vonultasson fel. Remélték, hogy egy széles társadalmi összefogás is segíti törekvéseiket. Az utóbbi egy-két lelkes személy ténykedése maradt. Sem az újsághirdetések, sem a személyes akciók nem hozták a várt eredményt. Ezért aztán a kiállítás tematikáját bővítenünk kellett, s így lett az eredeti ötletből a Város XX. századi története c. kiállítás. Ezen belül a radikalizmust, a haladó szellemi erőfeszítést, a kibontakozó munkás-szervezkedéseket hangsúlyoztuk. Érthető módon a Tanácsköztársaság egyik súlypontja lett az anyagnak. Ezért adatgyűjtésünk közben fel kellett keresnünk Lada János bátyánkat, a hajdúböszörményi direktórium egykori elnökét, aki 1960-as évek elején gyermekéhez települt Vácra, s ott a Tabán utca 2/a. szám alatti lakásban él. Most a tőle hallott történeti adatokat fogalmazzuk meg, hogy végtére maradjon meg az utókor számára. Lada János 1892. december 31-én született Hajdúböszörményben, az ún. Lina Szabó-féle házban, a Béke mozi mellett. Apja vármegyei mértékhitelesítő, s az árvaház gondnoka. Apai ősei helyi iparosok, kerékgyártók. S mint vándorló iparos-tanonc Nagyhalászban telepedett le a dédnagyapja. Meggazdagodott, de a fia, a szóbanforgó nagyapa visszajött Hajdúböszörménybe, s letelepedett újra a városban. Ladâ János tanító akart lenni, a debreceni Tanítóképzőben járt, mivel azonban összekülönbözött tanárával, a család úgy döntött, hogy Szatmárnémetibe települjön; itt végezte el a tanítóképzőt, 1912-ben. Ekkor helyben nem volt üres tanítói állás, ezért Nagyhalászba írtak a módos rokonoknak. Éppen a devecseri állás üresedett meg, amelyre megválasztották, de már egy éves 24