Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)

A polgári nép sajátos viseletére a már idézett Borovszky-féle monográfiában utalás történt. Ha gondosan tanulmányozzuk a viseletüket, akkor tényleg számos palócos vonást fedezhetünk fel körükben. A hajadon lányok réyimódiasan úgy fonták be a hajukat, hogy oldalt, a halántékukon hurkát csavartak belőle,

08

0 ha azonban divatosan fésülködtek, akkor oldalt szélesen, többágúra fonták a hajukat, a fülüket teljesen eltakarták.''

11

0 Hajfonatuk végét fehér szalagba fogták, s erre fonták a színes pántlikát, amely leért a derekukig.

0"

1 A XIX. század végéig divatozott a párta viselése is, amelyről az egyik panaszos levélben is szó esett.''"

2 Amikor a menyasszonyt a lakodalmában éjfélkor jelkontyolták, ezzel a hajviselete is megváltozott. Ezután háromágba elválasztott haját kontyvasra csavarta, kontyára pedig féketőt, illetve tokot helyezett.

0"'

1 A lakodalomban vagy más ünnepi alkalmakkor a menyecske csak aranycsipkés féketőt viselt. A módosabbnak három-négy féketője is volt. Ezeket más-más színű textíliából készítette, amelyeket az alkalomhoz illően, hol arany, hol fehér, hol fekete csipkével díszítettek. A férfiviselet legjellegzetesebb darabjaként a különös alakú csiperke kalapot (Borovszky szerint) és a hosszú, hímzett kötényt említhetjük.

0

9"' A falu társas összejövetelei, az ezzel kapcsolatos szokások is rokonságot mutatnak a palócsággal. A tőkézésnek (játék) Polgáron is megtalálhatjuk az emlékét.'

1"

5 A századfordulóig a fiatalok falurészenként szervezett főkében töltötték szabad idejüket, tavasztól őszig. A tőke helye egy-egy kiszélesedő utcatorkolat volt, ahol a fiatalok kor és nem szerint álltak össze bandákba. E bandákat /ótoknak is nevezték. Egymás iő/céjét nem látogatták a fiatalok. Ugyanazon tilalom vonatkozott a tőkére is, mint a fonóra stb. Itt nemcsak játszottak, hanem daloltak, muzsikáltak és táncoltak is. Jelentős esemény volt a faluban a farsang három utolsó napján rendezett mulatság, az ún. ivó.

m A fiatalok részére szervezték az ivókat, mégpedig iskolahagyott gyermekek részére a kisivót, a nagyobbak részéire a nagyivót. „A következendő farsang három napi úgynevezett Ivó Mulatságokban történhető veszedelmek és verekedések elhárításáról" 1841-ben a polgári kommunitás úgy rendelkezett, hogy „csak a két belső Korcsmákban lés; ,'n szabad muzsikálni. . . egyebütt pedig. . . sehol sem lesz szabad ivózni.' '" Az 1843-as határozatukból kiderült, hogy a közösség igényelte az irókat, ezért aztán azt a döntést hozták, hogy „az ifjúságot az ide, s tova -avarg 'istul meg mentse. . . a nagy Vendégfogadóban, a Város Korcsmájá689. Malonyai D., i.m. 97. 690 Malonyai D., i.m. 73., Bencsik János: Haj- és fejviselet Polgár községben. Múzeumi Kurír, 1970. 4. sz., 18—20. 691. Malonyai D., i.m. 73. „Puskás Borbála... helyben szolgáló hajadon leány azt panaszolván, hogy Csendes Istvánné volt gazdaasszonya egy ingét, egy hajba való pántlikát, egy galárist és egy konyhakötőt... béréből el foglalt." SZL. Polgár Jkv. 1837. N. 12. a lányoknak íejekrül néha az pártájokat is le szaggatja a pap (a templomban)". HL. Div. P. Fs. 4. N. 238. 1796. 69.! Malonyai D„ i.m. 73., Borovszky Samu: Heves vármegye, 206. 694. Borovszky Samu: Szabolcs vármegye, 172., Malonyai D., i.m. 107. 695. Malonyai D., i.m. 73. 696. Istvánffy Gyula: A borsodmegyei palócok. Ethn. XXII. 1911. 303., K. Kovács Péter: Farsangi ivó Borsodivánkán. Népr. Közi. I. 1—i 110—117 697. SZL. Polgár Jkv. 1841. N. 74.