Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
A kotlót legkorábban januárban, februárban, legkésőbb szeptemberben, ritkán októberben ültették el. Kosárba, kasba vagy deszkából készült alkalmatosságba szalmából fészket készítettek. A fészket szenteltvízzel megszentelték, hogy többet adjon az isten. Tavasszal a fészek abban a helyiségben volt, ahol állandó meleget biztosíthattak. Rendszerint a szobában, az ágy alatt a sut előtt ült a tyúk. Nyáron ólba, istállóba, nyárikonyhába került a kotló. Először két-három tojást tettek a fészekbe, hogy fészekre essen a tyúk. E tojásokat minden nap cserélték, mert egyébként megkötött. Ha nyugodtan ült a kotló, akkor alátették a tojásokat, mindig páratlant, mert a páros nem kelt ki. 21—23—25—27 tyúktojást ültettek egyszerre. A kacsatojásokra is tyúkot ültettek. 17 vagy 19 tojás fért egy kotló alá. Az anyalibák elültek. A tyúkültetésnek gazdag szokásanyaga volt. Este jó ültetni a tyúkot, mert akkor jobban ül a fészken. Este, csürheeresztéskor üHetett csirkék olyan gyorsan kelnek ki, mint ahogyan a disznók jönnek haza a legelőről. Pénteken nem tanácsos ültetni, mert az szerencsétlen nap. Mások szerint a pénteken ültetett csirkének kicsi az epéje. Egyesek úgy ültetik el a kotlót, hogy újholdkor keljen a csirke, mert az ilyen csirkék gyorsan nőnek. Az akácvirág hullásakor kelt csirkékhez nincs szerencse, eldöglik. Az ültetésre szánt tojásokat előbb kalapba rakják, s onnan a fészekbe, hogy sok kakas keljen. A tyúkot, ha vad, rostával leborítják, s erre férfi gatvát tesznek, ettől megszelídül és jobban fészekre esik. Egy hét múlva megnézegették a tojásokat, hogy megfogant-e, alávált-e? Ha tiszta maradt vagy rostás rajzú lett, akkor az kivált. A csirke három, a kacsa és a liba négy hétre kelt ki. Kelés előtt pár nappal a tojást meleg vízzel megcsapkodták, hogy vékonyuljon a héjuk. Könnyebben ki tudta vágni a kikelő állat a tojás héját. Ha két-három kiscsirke kikelt, akkor ruhák közé, szakajtóba tették. Megköpködték a kicsiket, s közben ezt mondták: „Kis csúnya vagy!'-' Mikor mind kikelt, akkor ládába, kosárba tették őket, alárakták a kotlónak. A sutban is neveltek csirkéket. A csirkéit bántó kotló fél szemét bevarrták, hogy ne láthassa jól a csirkéket. Ha vágta, bántotta a kicsiket, akkor levágták az orrát. A kis csirkéknek kukoricadarát, köleskását, ocsút és más aprómagvat adtak. A libát gyepeitették, a kiskacsáknak pedig füvet vágtak, s korpával keverték fel. A kacsa szerette a békalencsét is. Az udvarra kieresztett kiscsirkének tapogató alá tettek ennivalót, ide csak a kis csirkék tudtak bejutni. A tyúkokat hívogató szavak: Pipi. pipi, pipi! Csibi, csibi; cibi, cibi; cip, cip, cip! Ki hogyan. Ritkán előfordult a: Cire elő, cire elő! Kacsákat: tass, tass, tass; tasókám, tasókám!; libákat: pati, pati vagy bari, bari szavakkal hívják. Mindegyik fajtát a hess el, te kifejezéssel zavarják el. A libát, a kacsát évente kétszer-háromszor megkoppasztották. A két fajta tollat, tajjút (tollat) és a pelyhet külön edénybe rakták. Akkor koppasztották meg őket, amikor a tajjút szórni kezdték. A teknőbe szedett tajjút tokban vagy zacskóban száradni hagyták. Ha újra megérett a tolla, akkor ismét koppasztották. A megkopaszitott libát, kacsát jobban takarmányozták, hogy gyorsabban nőjön a tolla. 94
