Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
Mind a paraszti gazdaságokban, mind a káptalani földön igen jelentős juhtenyésztés dívott. A káptalani juhászat fejlődésére az 1810-es összeírás, majd az 1835-ös kimutatás adatait idézhetjük: 64 3 Az urasági juhászat adatai a XIX. század elejéről > « Hol Kos, db Ürü, db Anya, dfc Legelőre hajtott db Báránv db Összes 1810 Szentmargita — — — — — 1102 db Polgár — — — — — 776 db 1835 Szentmargita 265 52; 964 419 789 2489 db Polgár 138 121 583 271 455 1568 db A paraszti juhászat adataira az 1832-es úrbéres összeírás ad felvilágosítást. 1832-ben az összeírt 206 telkes jobbágy családnak összesen 3081 db juha volt. 64 4 A juhok pásztorolása is az állatok tartásmódjának megfelelően, kettős rendszerben történt. A fejős juhnyájakat a falu körüli legelőkön tartották, a szilaj, majd a félszilaj nyájak a külső pusztákon legeltek. Különösen a belső legelőkön szaporodtak el az állatok, közöttük a fejős juhnyájak. Az állatok számának mérték nélküli szaporodása közepette, mind nagyobb gondot okozott a legeltetés, valamint a belső legelők rendjének biztosítása. 64 5 A kommunitás 1858-ban hozott határozata először az idegeneket akarta kitiltani a polgári legelőről. 64 6 A határozatukban említett idegenek alatt elsősorban a környező falvak juhtartóit és nyírségi vándor juhászokat értették, akik juhaik számára évről évre rendszeresen bérelték a legelőt a község határában. A közösségi legelők bizonyos részének tagosítása nem akadályozta meg a juhtartókat abban, hogy felkeressék Polgár határátEttől kezdve az egyes földtulajdonosoktól béreltek elegendő legelőt, s ezekre telepedtek nyájaikkal, nem egyszer családjaikkal együtt. A Polgár környéki juhászat tanulmányozása során a következő tartástípusokat különböztethetjük meg: a társasági juhászat, a magatarti juhászat, a vándor juhászat és az urasági juhászat. A faluközösség keretei között szervezett és funkcionáló társasági juhászat részben a tejhaszonra, részben pedig a növendék állatok tartására, nevelésére hivatott. Az állattartó gazdák önálló társulása, különösen a fejős juhok pásztorolását tartotta szem előtt. A magatarti juhász a társasági juhászattal egyszerre is funkcionáló, de később egyre nagyobb teret nyerő paraszti tartásmód keretei között dolgozott. Vagy saját vagy idegen, a pásztorolás idejére rábízott állatokkal törődött, gondozta, fejte, legeltette őket. A magatarti juhászat mégis a XIX. század második felétől terjedt el, amikorra a közös legelők 643. Uo. DIV . P. F. 4. 1810. összeírás. 644. Uo. Div. P. F. 6. N. 184. 1832. 645. „.. .a helybéli juhászok juhai mind inkább felette szaporodnak, s ezáltal a határbeli közlegelőtigen terhelik."' SZL. Polgár Jkv. 1844. N. 121. 616. Uo. 1858. N. 1. 84
