Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
A katlan szája nyitott volt. A szabadtűzhelyet és a katlant együtt is alkalmazták. Ekkor a belső sarokban volt a katlan, a külsőben a szabadtűzhely. Űjabb változat volt a kétkatlanos tűzhely. 60 9 A belső katlan nagyobb volt, amelyen üstben a jószágnak tököt, krumplit főztek, disznóöléskor használták, a kisebb katlanon főzték a mindennapos ennivalót. A kemencék száma szerint két padkatípust találunk a pitarban. Az előbb leírt forma csak egy kemencés lakásban volt. Ekkor a konylnapatka csak az egyik oldalt, mindig a kemence szája előtt volt, s a kéményajja sem foglalta el a pitar hátulját teljes szélességben. Másik változat szerint, két kemence lévén a lakásban, mindkét oldalt tűzfal, körül a kémény alatt pedig konyhapatka, rajta két katlan volt. A patkán, a kemenceszája előtt helyet hagytak a fűtést végző személynek, hogy jobban megközelíthesse & kcmencét. A padka a pitar hátsó fala előtt kiszélesedett. Erre tették az edényeket, főzés közben erre pakoltak, a meleg ételt is erre helyezték. A kemence szája felett volt a füstkijárat. Szabadon távozott a füst a kéménybe. Egyik pitarban azonban füstelvezető, rövid kéményt találtunk, mellyel a füst gyorsabb elvezetését biztosították. Ezen keresztül távozott a füst a kéménybe. A kemence száját tévővel zárták el. 61 0 Fűtéskor a tévőt a katlanra helyezték. A tévő vesszőkapu volt, melyet deszkatalpba erősítették, s mindkét oldalon betapasztották. Ismerték a sárból készített tévőt is. Ezeket az óZ/aZakra tapasztották fel a háziasszonyok, melyeket száradás után ásóval vettek le. Űjabban a vaslemezből készült tévőt használják. Ha sütöttek vagy főztek a kemencében, akkor feltették a tévőt. Ha nagyobb meleget kellett biztosítani, akkor a tévőt körülcsavarták vizes ruhával. Az idősebbek emlegetik, hogy gyermekkorukban még a tévőt sem használtak, hanem betapasztották a kemence száját, ha sütöttek. Még a XX. század elején sem volt a kemence szája előtt a konyhapatkában pernyelyuk. Az asszonyoknak az volt a véleményük, hogy felesleges a pernyelyuk, mert akkor volt rá szükségük, ha kenyeret sütöttek, akkor is kihúzhatták a tüzet a patkára, vagy a katlanba, s ott hervadt el a parázs. Egyébként a kemencében hamvasztották el a tüzet. Csak kihűlve vitték ki a hamut. A füstjárat mellett volt a szobában levő tűzhely kürtőié. Ha nem tüzeltek a szobában, akkor a kürtőt rongydugóval bedugták. 01 1 Középen, az ajtóval szembeni falban vakablak volt, melyben sót, paprikát, fűszert tartottak azért, hogy főzés közben kéznél legyenek. A pitarajtó és a házajtó szögletébe lekerekített kispadkát csináltak, melyet muszaj]al (rongypokróc) takartak le. Itt üldögéltek az öregek, szombat este itt tanyáztak a fiatalok. Ugyancsak kispatkát csináltak, ha nem volt ámbitusa a háznak, a pitarajtó elé is. 61 2 A konyhapatka tetejét és a füstjáratct minden fűtés után elmázolták. A mázolást az asszonyok kézzel megricálták, majzolták. A kéményből rendszeresen, télen hetente, leseperték a kormot. Létrát támasztottak a kéménybe és gallyseprűvel seperték körül. A kéményben füstölték a disznóságot. Onnan fogyasztották el az ódalszalonnát. A fal mellett élesláda vagy öregláda volt, amelyben zsírt, hájat, tejet, tejfelt, sültvajat tartottak. A pitarban nem volt asztal, 609. V.ö. Györffy I., i.m. 1908. 70. 610. Madarassy László: Az előte vagy tévő. Népr. ért. VI. 1905. 296. 611. V.ö. Malonyay D., i.m. 258. 612. V.ö. Uo. 213. 61
