Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
kes régi épület volt a magtár. Az általunk tanulmányozott magtár épületének végében szín volt. A sátor tetejét az épületben két oszlop tartja, s ezekre erősített deszkakerítés választja ketté a belső teret, melyeket rekesze knek (hombárnak) nevezték. Falát tapasztották, meszelték. A termény tárolására szolgált. A szín teteje egybe épült a magtár tetejével és sövényfallal kerítették fel. A magtár háttal volt az utca kerítésben. A régi gazdasági életnek, de különösen a majorsági tanyákon élő cselédek gazdasági tevékenységének jellegzetes épülete volt a kócer. A majorságokban az uraság csak a kommenciókban biztosított nagyállatnak adott férőhelyet, ólat. A cselédek fölös jószágaikat alkalmi épületekben, Tcócerekben tartották. A kócer tetőszerkezete ágasfás, szelemenes volt. Tetejét náddal vagy szalmával fedték be. Végében takarmány és törek tárolására alkalmas kisebb színeket építettek. A kócert sövénykerítéssel vagy napraforgókóróval felkerítették. Az időjárás viszontagságai ellen a sövény vagy a kóró falait kívül, esetleg belül is, vékony sárral, nem ritkán marhatrágyával tapasztották ki. Módosabb gazdák a törek vagy más takarmány tárolásira pévásólat építettek. A pévásól egyosztatú teteje padlás nélküli, nyújtott sátortető. A szőlőskertben levő kunyhók, (pajták) építkezése sok régi vonást megőrzött. Az általunk bemutatott szőlőskunyhó egyosztatú, előtte lábakon álló sátortetős gádor. A gádorban patka húzódott a fal mentén, melyen szabadon tüzeltek, és ülőhelyül használták. 58 3 A belső egyosztatú tér fölött padlás nélküli, ágasfás szerkezetű, náddal fedett tető. A gazdasági eszközök és szekér elhelyezésére szalmatetejű színt építettek. Ha más gazdasági épületekkel építették egybe a színt, akkor nem szalmából, hanem nádból, gyékényből készítették el a tetejét. Volt Polgáron sátortetős, különálló szín is. 58 4 Ezek szerkezete megegyezett a nagyólak szerkezetével. Sarkain faoszlopok tartották, falát pedig kívülről betapasztott vesszősövényből készítették. Teteje padlás nélküli sátortető. Gazdasági eszközöket tároltak benne, s krumplis güdröt is ástak alája. Az udvaron levő krumplis güdröt azonban szalmakazallal védték a hidegtől. A giidömek természetes föld volt az oldala. Teteje lapos, fektetett gerendákból állott, vagy szelemenes szerkezetű volt aszerint, hogy színben, illetve szalmakazal alatt volt. A tetejét náddal letakarták és földet borítottak rá. Itt-ott kisebb épületet, kótert, készítettek a szerszámoknak, a kotlósnak. Az ólaskertek funkcióváltozása révén a XIX. század második felében létrejött gazdasági udvarok fentebb leírt belső rendjét már az ekkor majdnem uralkodó lakóház típus, a széles vízvetős, felül kis vértelkes, északmagyar, vagy palócház is meghatározta. 58 5 A farozatos lakóházakat ritkán építették egybe az ólakkal. Külön álltak az utca felől, a porta hosszában. Az 1720-as években megindult, de még e század 70-es éveiben is tartott újratelepülés során beköltözött lakosság az előző lakóhelyén ismert és megszokott építkezési formát tartotta meg Polgáron is. A környező Tisza-menti községekből települt lakosság azonban megőrizte a táj adott583. Györffy L, im. 1908. 65. 1. 584. „ . .. elpusztíttatott a színbe négy kakasülő." SZÁL. Polgár Jkv. 1841. N. 93. 585. Malonyay Dezső: A palócok művészete. A magyar nép művészete. Bp. 1922. 210—-11., Györffy István: Adatok a régi palóc építkezéshez. Népr. Êrt. XXII. 1930. 151., Bátky Zsigmond: Építkezés Magyarság Néprajza. I. Bp é.n. 159.,. Pápaki Károly: A palóc faház thn. IV. 1893. 1. 54
