Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
gatási igények miatt már a XIX. század közepén négy járásra osztották. A járásokat tizedeknek is nevezték. 56 2 E négyes felosztás később a nép névhasználatában is megtalálható, s e szerint Felvég, Alvég, Kisódal, Folyóódal falurészek voltak. 56 3 A négy falurész legényei és lányai fótokba (kisfót, nagyfót) tömörültek, ennek megfelelően tartották az iuókat (három napig tartó mulatság a farsang utolján), így alakultak a tőkék (a gyerekek és a fiatalok játszótere egy-egy tágasabb utcakereszteződésben) stb. Még az így megnövekedett lakóterület sem foglalta magában a Kertek nagy részét. A mai Dózsa Gy., Táncsics M., Szabadság u. és a Hősök útja volt a jószágterelés útvonala. Ezek az útcák szélesek, tágasak ma is. Különösen a Szabadság útja (régi neve Szép utca) őrizte meg ezt a jellegét. Az utcák sárosak és piszkosak voltak. Még a XIX. század közepén is az utcákra hordták ki a trágyát. 56 4 Azzal töltötték meg a mélyebb, kátyús utcarészeket. Abból készítették a gyalogosok közlekedésére szolgáló utakat. A lakóházak között alig volt kerítés. Jobbára a kerteket kerítették fel, hogy a jószágaikat megóvják a kóborlástól és a kártételtől. 56 5 A kerítés (garággya) szálas ganajból készült. Tetejét gallyal rakták végig, s hogy az állatoktól óvják, melléje líciumot ültettek. Az utca felől garággya helyett sövénnyel kerítkeztek. Az 1910-es, 1920-as években kezdték tömegesen alkalmazni a palánkot. A függőlegesen, oszlopokhoz és közfákhoz (riglifa) rögzített deszkakerítést palánknak, a csak oszlopokhoz vízszintesen felerősített száldeszkákat pedig akattpalánknak nevezték. Az dkattpalánk egyszerűbb és ősibb volt. Mikor a vízszintesen elhelyezett deszkák megkorhadtak, az akattpalánk tönkrement, rövidre vágták és függőlegesen szegezték fel. A szegényebb gazda kóróból, nádból, vagy gallyból készített kerítést. A belsőségen, a gyalogosok részére, útcára nyíló kisajtót, kiskaput csináltak. Az ámbitusos (tornácos) házaknak az ámbitus végét lezáró ajtó volt az útcakapuja is (bizonyára a kisajtó elnevezést is ez magyarázza). 56 6 A szekér számára a nagykapu szolgált bejáratul. A kapukat fűzfavesszőből font sövényből, később deszkából készítették. 56 7 Ma is látható sövényből készült kertkapu. A lakóházakat rendszerint az útca sorjában egymás után építették. Háttal álltak a következő ház udvari homlokzata előtt. Homlokzatuk teljesen kiépült az útcára. Csak az 1920-as évektől díszlik a kiskert a házak utcai végénél. 562. „A Város négy járásokra lévén felosztva, minden járásból 8—8 egyén választassák. .." Uo. 1844. N. 119. Az 1843-as közigazgatási rendelkezésben pedig „a Felvégesi első tized, a Felvégesi második tized, az Alvégesi első tized, az Alvégesi második tized . .." megjelölést használták. Uo. 1843. N. 114. 563. Uo. 1871. 564. Komáromy A., i.m.: 23. artikulus. „Az butczákra rossz szokásból a marha ganéjt a lakosság többszöri tiltakozások daczára is hordatja ki..." SZL. Polgár Jkv. 1868. 565. „Papp János panaszolá, hogy... Császár Gáspár által egy disznaja, melly állítólag kertyébe ódalgott, vas villával agyon szúratott,... a disznó többször kóborgott a kertyében és letapodta a vetését..." Uo. 1847. N. 75. 566. Vesd össze: Györffy István: A Nagykunság és környékének népies építkezése. Népr. Ért. IX. 1908. 34. 1. r>67. Vesd össze: Banner János: A békési magyarság népi építkezése Népr Ért. XII. 1911. 132. 1. 51
