Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
a közlegelő nagyságát: „151 telek után megkívántató marhák mennyiségének. ..sa gyalog zsellérek marháinak nyári és téli tartásokra és teleltetésükre közlegelőnek 3000 holdakat elegendőnek talált (az úriszék), ... ezt 5000-re emelni ajánlotta a Földes Uraság. Mindezeken kívül a Nagy Bágy Réttyének 2507 holdakat kitevő területén... fele részben a közlegeltetést megengedte". 52 1 A közlegelőt két részletben jelölték ki, úgymint belső és külső legelők (Keszeges és környéke stb.). Mivel azonban a belső legelők egy részét (Akasztóhát) az uraság magának tartotta meg, a kezesi állatok jó részt kiszorultak a belső legelőkről. 52 2 A jobbágyok a legelőt közösen használták. A legeltetési jogról és a legeltetés rendjéről a kommunitás döntött. A közlegelőn minden földes jobbágy és házas zsellér tarthatott állatot, csupán a házatlan zselléreket zárták ki a legeltetési jogból. A fölös számú állatállomány azonban annyira megterhelte a legelőt, hogy megélhetésük veszélyben volt, azért a kommunitás 1853-ban megszabta, hogy az egyes társadalmi rétegek tagjai hány állatot hajthatnak a közös legelőkön levő nyájakba, csordáikba, gulyákba stb. 52 3 Különösen a juhtartás lendült fel. Ennek bizonyítására egyetlen példa is elegendő: „Nemes Sován Péter úr az úrbéri közlegelőt 684 darab, mint illetményen felüli feles számú birkával terheli". 52 4 Szólnunk kell arról is, hogy a faluközösség igásállatai számára a Folyó laposán füvet hagyott. 52 0 A kert alatt levő legelőre az igázott, s munkából szabadult lovakat és ökröket hajtották. E területet igénybevehették a földesúr alkalmazottai is, noha 1823-ban a tiszttartó arról panaszkodott. hogy „Ökreimet a kisebbik szolgám a kert alá eresztette, ami 20 esztendő alatt soha nem volt tilalmas, az inspector megverte". 52 0 A legelő rendjére, a legeltetés biztonságára a kommunitás által választott inspektor vigyázott. 52 7 Az 1643-as hajdú statutumban említett Selypes erdejét a következő évszázadban teljesen kivágták, s a város urbáriuma már ezt tartalmazza: „Minthogy az erdők fogyatkozása miatt ezen mezővárosban a faizás helyett a jobbágyoknak a nádlás Uraság által megengedtetik. Ezért is az urbáriális ölfának helyében minden egész telkes jobbágy 40 kéve nádat vágni. .. tartozzék". 52 8 „Panaszolják ... azt is (a jobbágyok), hogy sem épületre, sem tűzre való fájok határjokban nem légyen, hanem pénzen kénteleníttetnek venni minden szükségekre". 52 9 Saját használatára az uraság a margitai erdőből vágatott fát". 53 0 Nagyobb építkezésekhez (híd) azonban a Tiszahátról vásárolt megfelelő anyagot. 53 1 521. Uo. 1834. 522 A mostani legelőnknek a váróstul való jó tova eső messzeségét. .. messziségből fáradtan és eltikkadtan haza kerülő teheneink ... szűken se tejelhetnek ..." SZÁL. Polgár. Jkv. 1843. N. 107. 523. Bencsik J., i.m. 14. 1. 524. SZL. Polgár Jkv. 1846. N. 58. 525. HL. Div. P. F. 2. N. 95. 1823. 526. Uo. Fs. 3. N. 150. 1823. 527. SZL. Polgár Jkv. 1836. N. 1. 528. Uo. Urbárium, Polgár, 1772. 529. Uo. Investigati.0, panaszok, 5. pont. 1772. 530. HL. Div. P. F. N. 285. 286. 1820. 531. „1819 dőben volt az Uraság Milotai lakos Török Andrástül 200 darab ... hid pallókat." Uo. N. 285. 1820. 47
