Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)

A PARASZTI KÖZÖSSÉG GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGE BENCSIK JÁNOS Az a változatos, nagy kiterjedésű, Tisza menti táj, amelynek a Polgárra telepített hajdúk, majd a XVIII. század elején betelepült új lakosok birtokába jutottak, Dob, Nánás, Böszörmény és a Tisza között terült el, s a Hortobágy északi legelőterületét is magában foglalta. Mivel Polgárhoz kapcsolták az elnéptelenedett Szentmargita határát is, délről Üjvárossal és Csegével szomszédosak, noha a két falu határa sem a hajdú korban, sem a későbbiekben nem tartozott szervesen össze. Mindig különálló határként tesznek említést a puszta Szentmargitáról. Az 1643-as hajdú statumban is ez áll: ,,Az szent margitai föld pedig a Folyáson túl, mikorra az idő el jő a kaszától nem lészen tilalmas, hanem a ki magát merészelje, szabadon kaszálhattya és száríthattya".

1 Az újratelepülést szorgalmazó egri káptalani deklaráció szintén külön kezeli Polgárt és Szentmargitát, éspedig: „. . .hogy mind ezekhez képest jobb, hasznosabb és alkalmatosabb módgyok légyen az oda menendő Gazdáknak, Polgárhoz még adjungáltatik (hozzácsatoltatik) Csősz és Kékes Egyháza nevű, Polgárral határos Puszták, Margitához pedig Szent Miklós nevű, azzal hasonló képpen határos Praedium...."

2 Világosan kiderül az idézett szövegrészletből, hogy a földesuraság azt tervezte, hogy Szentmargitára is jobbágyokat telepít. Ennek ellenére Szentmargita nem települt újjá. Polgár és Szentmargita határának tekintélyes részét gyakran évente többször is elárasztotta a medréből kilépő Tisza. Földművelésre tehát csak az árvízmentes hátakat használhatták. Tavaszi olvadáskor vagy, ha esős idő járta, „Harmad napok alatt felettébb megaradott annyira, hogy a Tiszábul (a víz) mindenütt szét mégyen, és már a réteket is igen elborította".

3 Ilyenkor nemcsak a réteken, a kaszálókon, hanem a szántóművelésre alkalmas, hátasabb határrészeken is, részben az esőzés és az árvíz, részben a szikes talaj következtében, gyengébb termés volt. Joggal panaszolják az úrbérrendezés ügyében eljárók előtt (1772) „ezen Mező Városnak lakossai, hogy mind az három járás beli földjük igen cnekesek és esős időben avagy árvizeknek idejében rajtok megállván a víz, sok károkat okoz vetéseikben, azokat tövestül kiáztatván".

4 1839-ben pl. így 1. Komáromy András: A szabadhajdúkra vonatkozó levelek és okiratok. T. T. 1900. Bp., 1900. 36. artikulus. 2. HL. XII. 2'c Div. 9. Fs.5. N.22. Papp József: Tiszacsege, Debrecen, 1967. Vesd össze Csegeszentmiklósról írottakat Módy György és Sugár István jelen kötetben levő fejtegetéseivel. 3. HL. Div.P. F. 5. N. 13. (1761. május 27.) 4. SZL. Investigate ad Novem Puncta urbarialia ex parte Possessionis Polgár, 1772. 3