Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
Az egyik, 1754-ben megidézett tanú azt vallja magáról, hogy ,,Büd <és Polgár között, mint békázó ember lévén, s járván. . ." 40; > A zsákmányoló gazdálkodásról szólva, megemlítjük a méhészetet. Az elszórt, okleveles adatokból arra következtethetünk, hogy a XIX. század első felében a jobbágy családok méhtartással is foglalkoztak. 1839-ben, Majoros János örökösei többek között három kas méhen is osztozkodtak. 40 1' 1841-ben „Fekete Imréné siránkozva panaszolá a (kommunitás előtt), hogy mai napra virradóra két legjobb anyaméh köpüit el orozták". 4 0' A méhészek a határt járták, kint tanyáztak, s nemcsak méheiket etették, hanem a vadon talált méhet is befogták vagy lefojották, s a mézet elvették. 403 1819-ben Német Györgynek „több esztendők óta fenn álló méhese volt" a Görbe-tó környékén. Méhesének volt árokkal körülvett kerítése is. 409 Az uraság is tartott méhet; a kisfaludi határon 35 köpü méhe, ii 0 a margitai erdőn pedig 40 raja volt. 41 1 Mellettük urasági méhész dolgozott. 41 2 b) Szántóföldek A hajdúváros a szántóföldekről hozott rendelkezésében két típusú földjogot különböztetett meg. Az egyik „a ház után való nyil föld", amelylyel szabadon rendelkezhetett a birtokos, éspedig szabadon adhatta-vehette. A másik a „fogott-föld" volt, amelyet „míg maradékja leszen szabadon birhattya, ha penig magva megszakad, aki hamarébb éri, azé lészen". 413 A ház után járó telekföld mennyisége ugyanúgy kötött volt, mint más hajdúvárosokban, 41 4 a fogottföld területe a határ nagysága következtében változó lehetett, s kinek-kinek az igaerejével állott arányban. A szántóföldek megművelése is a földjoghoz alkalmazkodott, tehát két rendszerben történt. Poór János véleményét elfogadva, azt mondhatjuk, hogy a telekföldek lokálisan sem keveredhettek a fogottföldekkel. Keveredésüket kizárta az a jogviszony, amely a két szántóföldtípust alapvetően megkülönböztette egymástól. A telekföldeket háromnyomásos rendszerben művelték, úgymint : őszi, tavaszi vetés és ugart hagytak. Bár az ugarföldek e nagyhatárú mezővárosokban csak a kezesállatok legeltetésére szolgáló, belső legelőket növelték. A „tres calcatura" kifejezés e hàromnyomœos 405. HL. Div. P. F. 4. N. 38. 1754. 406. „öreg Majoros János örökösei... (osztoznak), az özvegy kéri, hogy ő a férje házához vitt 3 1/2 rozsnak, 3 véka lisztnek, 3 kas méhnek, két bál Margithai dohánynak az árát az örökösök által megtéríttetni kéri." SZÁL. Polgár Jkv. 1839. N. 50. 407. „Fekete Imréné siránkozva panaszolás, hogy a mai napra virradóra két legjobb anya méh köpüit el orozták". Uo. 1841. N. 84. 408. HL. Div. F. 6. N. 308. 1824. „Hát mitsoda ember a Te jóembered? ... hogy az felesigestül a Réten lakik ... az ura mindig ott lakik a méhekkel... Mitsoda ember lappangott a Miskolczi vásár előtt a Tanyádon?" HBL. V. 674/a. 7. 1804. Tiszacsegei iratok között. 409. HL. Di,v. P. F. 5. 1819. 410. Uo. Div. P. F. 1. N. 35. 1836. 411. Uo. Div. P. F. 6. N. 295. 1824. 412. SZL. Polgár Jkv. 1849. N. 135. 413. Komáromy A. i.m. 27. artikulusa. •414. Rácz István: A hajdúk a XVII. században, Debrecen, 1969. 209. 37
