Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
curátora és Árvák Gyám Attya, Antal István, Bartók Gáspár, Bábolnai Kis János, Gregó Kovács József, Tanyi János és Tanyi József Eskütti hivatalokban továbbá is közönségessen meg erősítettették". Nem csodálkozhatunk ezért azon, ha a városi vezetésben a legszűkebb családi érdekek is érvényesültek, s 1838-ban a káptalan volt kénytelen kifogásolni azt, hogy a „helybéli Tanácsban két egy testvérek is szolgálnának és viselnék az esküdtséget". 37 6 A kormányzásnak ez a paraszti arisztokratizmusa eredményezte azt is, hogy a tanácsba magukkal tehetetlen öregeket is beválasztottak, akik feladatukat így képtelenek voltak ellátni. E helyzet előálltáért természetesen komoly felelősség terheli a káptalant is, hiszen az jogával élve lépten-nyomon beavatkozott a mezőváros életének irányításába. A tiszttartó nemcsak a választásokon, hanem a fontosabb tanácskozásokon is részt vett, s ott a közügyek irányításába aktívan beavatkozott. 3" Ilyen szerepet játszott a mindenkori plébános is. 378 E gyámkodás azt eredményezte, hogy a hatalom szükségszerűen a káptalani érdekeket kiszolgálni hajlandó (vagy legalább ellenállást nem tanúsító) szűk réteg kezébe került. A paraszti ellenállás azonban olykor áttörte e szűk kereteket, s olyan közigazgatási szervek létrehozására törekedett, amelyben a hatalomból kiszorultak éreztethették akaratukat. Ilyen szerv volt például az 1820—21-ben működött „Alsó Parlamentum", melynek szerepét már fentebb érintettem. Jóval részletesebb adataink vannak az 1844-ben megválasztott Communitásról, amelynek feladatául a város gazdasági ügyeinek ellenőrzését szabták. Polgár ekkor négy közigazgatási egységre volt osztva, s ezek mindegyikéből 8—8 főt választottak, úgy „hogy ezen 8 egyén (között) a legtehetősebb,.. . középbirtokú, . . . (és) legszegényebb" lakosok is képviseltetve legyenek. 37 9 E testület 1844/45-ben valóban aktív ellenőrző és hangadó szerepet is játszott, jelentősége azonban Nagy István főbírósága után megszűnt. E korszakban a tanács a régi alkalmazottak mellé újakat is fogadott, így 1836-ban például a városhoz orvost szegődtettek, s feltételként szab376. Uo. 1838. Szentandrás hava 12. 377. Haraszthy tiszttartó pl. ellenőrizte a bírák számadásait, s azokat „superrevizio végett" Egerbe is felküldte. (Haraszthy tiszttartó a nagyprépostnak. Polgár, 1820. máj. 22. HL. XII—2 c Div.P F.6 N.284.) 378. A polgári tanács pl. panaszkodott, hogy Domentsits Mihály plébános ..az egész Tanátsot minden személy válogatás nélkül semmire sem bötsülli és betstelen és rágalmazó szavakkal a nép előtt publice motskollya". A dolog odáig fajult, hogy a templomban az elöljárókat „Barmoknak, oktalan állatoknak . .. Disznóknak, dögöknek" nevezi. Az ügy hátterében a plébános túlzott anyagi követelései állottak. A tanács ezért kérte a káptalantól pontosan meghatározni, „hogy mennyire terjedjen hatalma a Tanácson Tdő Vesperes Úrnak és ellenben a Tanácsnak mi légyen kötelessége." (Polgáriak a káptalanhoz. 1796. ápr. 5. Uők a káptalanhoz 1793. áor. 18. Uo. F.4 N.238.) 379. SzL. Polg. mv. jkv. 1844. nov. 1. A gazdasági természetű ügyek ellenőrzése különösen fontosnak bizonyult, mert ezen a téren komoly hiányosságok voltak. A város zavaros politikai viszonyai sem kedveztek a közigazgatás zavartalanságának. Sterba György volt polgári nótárius Szabolcs vármegye előtt pl. azért panaszkodott, hogy „a város háborodása idején" (1820—25) nem jutott ideje a számadások készítésére, mert „mindenfelé hajtogattatván" hátramaradt. (Kötelessége lett volna a bírák, „több perceptorok és Árvák Tutora" számadását ellenőrizni.) „Minden nap a Város Házánál csak engem rángattak", mert „előbb való a Város Dolga, mint a számadások csinálása" —^mondták. SzL. Acta Poliíica Fasc. 27 No.219. 1827. 94
