Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)

Sokkal fontosabb és eredményesebb is volt ezért a káptalan ama törekvése, hogy elzárja a földet-nem-vállaló lakosok megélhetési forrásait. Mindenekelőtt a legelőhasználatban akarták megszorítani őket, mert teljes joggal úgy látták, hogy azok tekintélyes állatállományuk birtokában dacolhatnak a földesúr akaratával. Az 1834-es úri széken ezért született az a határozat, hogy az „áll orczás házas zsellérek'-nek a polgári határban nem szabad „három darab marhánál" többet tartani. A közlegelőre nézve azért úgy határoztak, hogy azt a ..földes uraság engedelme nélkül feltörni, a vagy kaszálóra fordítani, a vagy arra idegen marhákat fogadni" elkobzás terhe mellett a jövőben tilos lesz.

34

3 Igyekezett a káptalan e réteget a nem úrbéres jellegű földekből kizárni, illetve az ott folytatott földművelést felszámolni. Ilyen szándékkal is tiltotta meg a káptalan a jobbágyoknak azt, hogy a szentmargitai árendális földeket felszántsák, s ezt a döntést úriszéken is kihirdették.

34

4 A rendelkezést azonban a jobbágyok nem tartották be, az árendás földeket tilalom ellenére felszántották, s a termést be is takarították.

34

5 A földesúr kizárta őket a polgári határ kisebb-nagyobb részeinek az árendájából is. A Lakatos és Szégyés kaszálókat 1834/35/36-ra például csak ..Polgár Várossá Hiteseinek és földet vállaló lakossainak" adta bérbe olyan feltétel mellett, hogy azokból „az engedetlen Polgári Lakosok egészen ki rekesztessenek",

34

6 A 400 holdnyi területért (amelyet a többi kaszálótól hancsikokkal választottak el) évi 800 forintot fizetett az azt felvállaló 31 gazda. Hasonló feltételek mellett árendált 12 polgári jobbágy a Szilhát, Tekeres. Poklos, Menyhárt fok és K

;s-sziget nevű kaszálókon.

3

4' Itt bizonyos földművelést is engedélyeztek: de az engedetlen lakosok itt is „egészen ki rekesztessenek" — hangzott a feltétel. E 800 holdnyi terület 1834-től 1842-ig árendaképpen a polgári jobbágyok kezén volt. A fel-nem-vállalt földek egy részét a káptalan úgy is igyekezett hasznosítani, hogy azt bérbeadta a földet vállalóknak. így 1835-ben tudomásunk van arról, hogy az ugar alá eső „gazdátlan földeket" művelésre a telkeseknek adták át.

34

8 Az ezt felvállaló gazdák kötelesek voltak a nyomás mindhárom darabjából egy-egy részt vállalni, s az után három különböző öszszeget fizetni. „Ezen földeknek használatából minden engedetlen földes gazdák kizárattatva lesznek" -—, hangzott itt is az ismert feltétel. A káptalan előtt az 1830-as évekre világossá válhatott, hogy a robotmunkára alapozott földesúri gazdaság kiépítése csődött mondott, részint a nagyarányú önkéntes zselléresedés miatt, részint a törvényesen is követelhető, de sokszor be nem hajtható robotmunka bizonytalansága miatt. Ezért az 1830-as és 1840-es években különösen nagy arányokat öltött a polgári határ bizonyos részeinek bérbeadása. így rendszeresen árendások kezében voltak a Keskeny, Láncfok, Álomzug, Horti domb és laposa, Kengyelköz, Balázsfenek, Dorongos, Körtvélyes hát, Pálinkás, a Szálka, Topolya, Cserelő, Kasztba és Mályvás nevű határrészek. A bérbevevők túlnyomó esetben 343. Űriszéki jkv. 1834. Szentandrás hava 21. Uo. N.334. Vö. Polg. mv. jkv. 344. Uo. N.321. 345. Uo. 346. Polgár Várossá Hiteseinek és földet vállaló lakossainak a Lakatos és Szégyés kaszállókrul Contractusok. Uo. F.7 N.379. 347. Polgár Várossá fő Bírájának, Hitesseinek és f oldet Válaló Lakosainak... Contractusa. Uo. N.38. 348. Az ugarföldről való contractus. Uo. 363. 88