Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
ket kialakítani (a helytartótanácsi döntés ellenére), mert az ux'bariumban csak 117 szerepel. A többi „sessiok ugy nézhetnek ki mint Majorság földek" — vélekedett. 30 3 A remanenciát tehát teljes egészében urasági földdé alakítaná át. A tiszttartó ezért a polgáriakat továbbra is igyekezett eltiltani bizonyos határrészektől. Különösen nagy elégedetlenséget váltott ki a Keskeny-'köz. Kisdorongos és Láncfoka nevű kaszálók kisajátítása. A jobbágyok az ügyben a vármegyéhez fellebbeztek, s itt a pártjukat is fogták, mert az a határozat született, hogy a „panaszt tevő község eddig való használatában ne háborgattassék". 30 4 A polgáriak erre nemcsak a kérdéses területet kaszálták le, hanem „földig leétették a Pelyhest is". 300 A mezőváros jobbágyai jogot formáltak a Tikoson levő Tóköze és Kisérhát nevű határrészekhez is. bár e terület már 1807-ben a káptalan kezén volt. Az 1820-as évek első felében nyíregyházi gazdák béreltek itt, de a polgáriak erővel lekaszálták azt, bár a nyíregyházi pusztabíró és gazda kísérletet tett annak megakadályozására. Nem sok sikerrel, mert a „polgáriak vas villával ellent állván, a szénát erőszakosan elhordották". Az ügyben a város egésze egységes álláspontot foglalt el, sőt „némelyek a bírák közül nem tsak engedelmet, de parantsot is adtak a széna behordására". így hordott haza pl. Nyikon György 19, Tardi Pál G boglya szénát, a többiek közül pedig ..ki két, ki három s négy boglyát". 30 0 E forrongó hangulatban vitássá tették a tiszttartó azon jogát is, hogy az beleszóljon a mezőváros közigazgatási kérdéseibe. A házépítéshez pl. urasági engedély kellett, ennek ellenére Kis Pál „Szérős Ketyének egy szögébe házat építeni bátorkodott". 3 0' A lázongások miatt — 1823-ban — Nyikon György törvénybírót, Metsei Pál és Torkó János tanácsbelieket úriszéki ítélettel az uraság egri tömlöcébe zárták, a polgári jobbágyok viszont úgy döntöttek, hogy tisztségükben továbbra is meghagyják őket. 3as 1824 végén és 1825 elején a város a nyílt lázadás állapotába került, s maga Haraszthy volt kénytelen megállapítani, hogy „Polgáron rémítők a környül állások". Az események színtere a Városháza épülete volt, s ott a jobbágyok rendszeresen összegyűltek. Követeléseik a hajdúszabadság keresése körül forogtak! 1825. január 24-én és 25-én „több volt a Városházánál 800 embernél, össze Íratták mind azokat akik hajdúk akarnak lenni". Maga a főbíró elsőnek íratta fel magát a hajdúlistára — bár Haraszthy szerint erőszaknak engedett. Nem így cselekedett viszont a törvénybíró — Kapus István —, mert az nem íratta fel magát, „mihez képest kitették a Törvény Biróságbul'\ 30 9 Kapus István egyébként más kérdésben is az urasággal való "megbékélés álláspontját képviselte, s ennek köszönhette azt, hogy 1823-ban a „Szőllőjében lévő kunyhóját égették meg", majd 1826-ban —amikor bíró volt — „a Szérüs Kertyében lévő derék nagy Tsürit" gyújtották fel. 31 0 A városházi gyűlésben új deputációt választoi303. Haraszthy tiszttartó a káptalannak. 1821. 304. Haraszthy tiszttartó a káptalannak. 1824. Eltiltotta a polgáriakat a Keskeny köz kaszálásától, erre nagy zúgás támadt. KL. Kápt. lt. Nprt. ir. XII—2 c Div.P F.3 N.102. A vármegye végzése. Uo. 305. Haraszthy tiszttartó a nagyprépostnak. 308. Úriszéki jkv. 1824. nov 15. Uo. F.6 N.308. Uo. N.307. 307. Űriszáki jkv. Uo. N.307. 308. Polgáriak a káptalanhoz. Polgár, 1823. dec. 30. Uo. N. 302. 309. Haraszthy tiszttartó a dékánnak. Polgár, 1826. jan. 28. Uo. F.2 N.35. 310. Haraszthy tiszttartó a nagyprépostnak. Polgár, 1826, júl. 29. Uo. N.35. 78
