Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
nem azért is, hogy a Hajdúságot keressük". Kiderült, hogy a Nánáson lakó obsitos katona — Csuka Sámuel, 26 ü a hajdúvárosi elégedetlenek egyik vezéralakja — világosította fel a polgáriakat a „Leleszi Leveles Tárbul" kiváltott „némely levelekkel", s magyarázta meg a jobbágyoknak, hogy ,,Polgár valóságos Hajdú Város", s a káptalan azt csak 3000 forint zálog fejében bírja. A földesúri követelésektől szorongatott polgáriak között ez a hír természetesen futótűzként terjedt, s Csuka Sámuelt valósággal a tenyerükön hordozták. Össze is gyűjtöttek számára 40 rhénes forintot, mert az ígérte, hogy „olyan hajdú városi Levelet ad neki(k), melyet Kilenc Fejedelem subscribált, s abbul kitetszik, hogy Polgár is tsak olyan hajdú város mint a többi". 26 6 A polgáriak bizonyosság okáért átmentek Böszörménybe is, a hajduvárosi elégedetlenek másik vezéralakjához, Pipó Györgyhöz, s az „mutatott is nekik valami magyar írást és abbul világosodtak tsak osztán meg a Polgáriak". 26 7 A városházánál tartott gyűlésben megfosztották hivatalától a „Fő Nótáriust... mint gyanúst", s helyette László Juhász Józsefet választották. 26 8 Az elöljárók közül küldöttséget menesztettek Nánásra, Böszörménybe! 26 9 A legrangosabb delegáció azonban Nagykálióba, Szabolcs vármegye székhelyére indult, egyenesen Désy Mihály alispánhoz, hogy a vármegye levéltárából megszerezzék „Polgár Várossá szabadságáról szólló Leveleket". 27 0 A hangulatot mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy a gyűlés után a „zenebonáskodásárt" tömlöcbe csukatott Kis Márton Pált és Molnár Józsefet a polgáriak kiszabadították. 27 1 265. Csuka Sámuel polgári és hajdúkerületi szereplésére lásd: Varga Antal: Csuka Sámuel a „néplázasztó" Déri Múzeum Évkönyve 1969—70. (Módy György és Orosz István közreműködésével szerk. Dankó Imre) Debrecen. 1971. 239—247. — A szerző a hajdúkontinuitást elfogadva úgy véli, hogy a „hajdúszabadság emléke... élt a polgári parasztoknál, jogtalannak tartották a jobbágysorba sülyesztésüket, s az elégedetlenség alapját képezte ..." (240. 1.) E nézet gyökeres ellentétben áll a tényleges valósággal, hiszen a polgáriak az újratelepítést követően a hajdúvárosi jogállás keresését egy szóval sem említették, a későbbi generációk pedig teljesen elfelejtették azt. Polgár hajdúvárosi jogállásáról a jobbágyok 1819-ig egy szó említést sem tettek, s az Csuka Sámuel révén vált köztudottá. Maguk a polgáriak így vailanak erről: „Amidőn Polgár Várossá Hajdú Város volt, a mostani élő emberek azt nem értük, sőtt miképpen maratt el az Hajdú Várocságtul, és mi máddal esett a Ttes Ns Egri Káptalan keze alá, azt sem tudjuk, mivel irássunk nintsen rólla, tsak a most Kezünkhöz jutott Levelükbül értettük és tudjuk, hogy minekutánna Polgár tovább száz Esztendőknél Hajdú Város volt, 1725ik esztendősen mult volna el az Hajdú Városságtul". (Polgáriak az úriszékhez. 1820. máj. 28. HL. XII—2/c Div. P. F.6 N.284.) A hajdúvárosi jogállás eszméje tehát kizárólag a jobbágyi terhek növekedése és főleg a határ megcsonkítása miatt talált termékeny talajra, s eszmei előzményei nem voltak. 266. Kihallgatási jkv. Uo. N.233. 267. Csukz Sámuel kihallgatási jegyzőkönyve. Uo. 268. Levélfogalmazvány Désy Mihály alispánhoz. Polgár 1820. ápr. 26. Uo. N.279. 269. Uo. J70. Désy Mihály alispán a dékánnak. Dada. 1820. máj. 1. A polgáriak az alispán előtt úgy nyilatkoztak, „hogy ők a Nánási és Böszörményi két emberek lázasztására meg nem indultak volna, hanem ha a Határba, s annak eddig való használásába, megszorítást nem szenvednének". Uo. 271. Uo. 279. 70
