Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)

nékik osztódna ki". A helyzet válságosra fordult, mert a polgáriak a felmérést, illetve földosztást meggátolták, s azzal fenyegetőztek, hogy „meg viutattyák, hogy a mérésbül semmise lesz". Sartori Imre olyan súlyosnak ítélte meg a helyzetet, hogy jónak látta Polgárra „a zenebona meggátolására" két vármegyei hajdút kérni. A jobbágyok nagy felháborodása teljesen érthető is volt, hiszen pontról pontra láthatták megvalósulni Haraszthy tiszttartó általunk ismertetett javaslatát.

20

0 A homokban levő nyomásban a káptalan már kihasított a maga számára egy 130 köblös területet, s híre terjedt, hogy a másik két nyomásban is ugyanezt tervezik. A káptalan conventiósainak földigényét a jobbágyföldekből akarják kielégíteni, és „svájceros teheneket" akarnak állítani a jobbágyok legjobb kaszálóira. Ügy értesültek, hogy megszorítják őket az árendás földekben is, sőt ez már meg is történt; „az árendás pascuumra egy nyáj sertés, két juhnyáj, a tiszttartónak egy nyáj juha hajtatott". A fentebb ismertetett 1820-as úrbéri szerződéstervezet a parasztok elkeseredettségét a végletekig fokozta, s egyben ellenállásuk új formáit is megteremtette. Bár a szerződést homályos körülmények között a polgári tanács is aláírta (újabb jel ez arra, hogy a káptalan és a város legmódosabb rétege között komoly egyezkedési tárgyalások folyhattak), a jobbágyok azt nem voltak hajlandók kötelezőnek elismerni.

26

1 A nagyarányú határcsonkítással és a terhes új úrbéri szerződéssel a jobbágyok elérkeztek türelmük végső határára, s kezdetét vette az a szinte elemi erejű antifeudális mozgalom, amely a mezőváros életénék legfontosabb tényezője lett egészen a jobbágyfelszabadításig. Az ellenálláshoz hamarosan sikerült ideológiát is kovácsolniuk, amelyet röviden a hajdúszabadság keresésében, a separata porta és a telepítő (1727-es) szerződés visszaállításában jelölhetünk meg.

2"

2 Bár a követelések önmaguknak is ellentmondtak, hiszen a hajdúszabadság keresését nem lehet összeegyeztetni a földesúri fennhatóságot elismerő 1727-es szerződéssel, a mezőváros jobbágyait ez a legkevésbé sem zavarta abban, hogy e követeléseket ne ismételgessék bámulatos makacssággal és kitartással évtizedeken keresztül. A polgáriak „hajdúszabadság" keresése azonban lényeges vonásában különbözött a bihari volt hajdútelepek ilyen jellegű mozgalmától. A polgári jobbágyoknak ugyanis származásukat tekintve semmi közük nem volt a város egykori hajdúlakóihoz, míg a bihari volt hajdúfészkekben kimutatható a régi lakosság jelentős részének továbbélése.

26

3 Fontos közös vonás bennük azonban e törekvés antifeudális tartalma. A nyílt zendülés 1820 tavaszán robbant ki, amikor a lakosok gyapjúeladás végett a Városházánál egybe gyűltek.

2

6'

1 Ekkor szólalt fel Metsei Pál, mondván, hogy nemcsak a gyapjú eladása miatt jöttünk össze, „ha260. Polgáriak az úriszékhez. 1820 máj. 26. Uo. N.284. 261. „Ezen contractus elsőben Miskoltzon 3 esztendőre ... Dékány úr és Tiszttartó úr tetzések és akaratjok szerint köttetett", azt nem hajlandók elfogadni. Polgáriak az úriszékhez. Polgár. 1820. máj. 26. Uo. Div.P F.9 N.284. 262. „elindultunk a régi szabadságunk az Hajdú Város, Separata Porta és az első Contractusunk keresésében ..." Uo. 253. Vö. Szendrey Istsán: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen é. n. - ' \ " V—^ási jkv. 1820. máj. 5. HL. XII—2/c. Div.P F.9 N.283.