Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
V. Az uradalom nádlása: Borockáson a Tóköze és Kisérhát nevű határrészeken kb. 7700 kéve. Az uradalom javai Szentmargitán: I. Az épületek: 1. A teleki korcsma. 2. Ugyanitt áll egy vályogfalú és nádtetős kocsiszín is. 3. A teleki kerülő háza. 4. A méhész háza. A méhállomány 30 kasból áll, ezeket télen egy vályogfalú, nádtetős kamrában tartják. II. Az uradalom állatállománya: 1102 juh III. Az uradalom szántóföldjei: 1. A Bivalyhalom mellett három tábla van, melyek 140, 180 és 210 pozsonyi mérő terjedelműek. 2. A juhász háza mellett levő tábla 90 pozsonyi mérő terjedelmű. 3. A teleki korcsma melletti tábla 76 pozsonyi mérő terjedelmű. 4. Van egy 100 pozsonyi mérő elhagyott szántó is, amelyet a polgáriak műveltek. 5. A margitai erdőnél 60 pozsonyi mérő dohányföld, amelyet pozsonyi mérőként egy magyar forintért művelnek. IV. Az uradalom rétje a margitai erdőnél 600, a Szűcs hatjánál és a Szőke feneknél pedig 300 kaszás terjedelmű. V. Az uraság erdeje 600 pozsonyi mérő tölgyes. VI. Az uradalom nádló helye a Bodony és a Kiskerecse. VII. Halászat a margitai tóban, Kerecsén és a Bodony folyásban. A saját kezelésű urasági birtokoknál — mint láttuk — már tekintélyes földműveléssel kell számolnunk. Mind a polgári, mind a szentmargitai határban találhattunk három nyomásban művelt majorsági táblát, s e mellett több-kevesebb területet Szentmargitán. A vetés-szerkezetet a kalászosok döntő túlsúlya jellemezte. A szentmargitai és polgári táblákba például 1812-ben tavaszvetésként a következőket vetették: 300 kila árpát, 100 kila zabot, 8 kila kölest, 1 kila borsót és 1 kila lencsét. 23 6 Szentmargitán jelentős dohánytermesztést folytattak. Bár az urasági állomány továbbra is jelentős maradt, az korántsem fejlődött olyan mértékben, mint a földművelés. A jövőt a káptalani földeken is a terjeszkedő szántóföldek határozták meg. A saját kezelésű birtokok mellett a káptalan, különösen Szentmargitán, de a polgári határban is rendszeresen adott bérbe nagykiterjedésű határrészeket. Ennek oka elsősorban a határ hatalmas kiterjedésében és a robotmunka kevés voltában állott. Különösen a szentmargitai határ értékesítésében volt számos község érdekelve, amelyek legeltetés és a nádlás haszonvétele mellett szántóföldi művelést is folytattak. A szentmargitai árendális földeket a következő kimutatásban tekinthetjük át: 23 7 236. Haraszthy tiszttartó a káptalannak. Polgár 1812. márci.us 8. Uo. Div.C. F.5. N.174. 237. A szentmargitai árendális ráták kimutatása. Uo. Div. P. F.8. N.439. 61
