Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
1720-as évek vége óta) arra, 1' 8 hogy Polgáron urasági ember lakik. A káptalani birtokok igazgatásában Polgár fontos szerepet töltött be, ugyanis a három uradalmi központ egyike volt, s a polgári tiszttartó irányítása alatt a következő káptalani települések állottak: 1' 9 Polgár mezőváros (oppidum), Palkonya, Ároktő, Egyek és Nagyiván jobbágyfalvak (possesio-k). Ez időtájt állandósult a tiszttartó elnevezés is, korábban a szóhasználat ingadozott az ispán és tiszttartó között. E változások szoros összefüggésben állottak az urasági gulya idehajtásával. Szavahihetőnek kell tartanunk — egyéb források figyelembe vételével — egy későbbről származó tanúvallomást, amely a gulya megjelenését az 1740-es évek második tfelére tette. Ez azt bizonyítja, hogy az 1720-as években sok vitára okot adó gulya nem tekinthető elődjének. A tanúkihallgatáson azt is vallották, hogy míg a gulyát ide nem hajtották, a polgáriáké volt mind a Tikos, mind a Borockás. 18 0 Az uraság ugyanis e határrészeken tartotta állatállományát. 1760-ból pedigapolgári határban tudomásunk van a káptalan méneséről is. 18 1 A tiszttartó jelentlétét indokolta az időközben kialakult rengeteg határper is. Szinte valamennyi szomszédos községgel voltak Polgárnak „villongó" földjei, így Tiszadobbal, Bűddel, Szederkénnyel, de a szomszédos hajdúváros, Nánással is. 18 2 A mezőváros jobbágyai a jelek szerint tiltakozás nélkül tűrték az urasági gulya és ménes megjelenését, ami az első pillanatban rendkívül meglepően hat, 'különösen ha a húsz év előtti heves tiltakozásokkal hasonlítjuk össze. Ez idő alatt azonban lényeges változások mentek végbe Mindenekelőtt a jobbágyok világosan látták azt, hogy különleges jogállásukat (separata porta) a káptalannak köszönhették. A földesúr is sokkal jobban vigyázott módszereire, mint tette volt azt az 1720-as évek végén. Szó sem volt most arról, hogy erőszakkal etessék fel az urasági gulyával a jobbágyok szénáját, s az urasági emberek hatalmaskodjanak. A tiszttartó „pénzért vett a Gulyája számára a Váróstul szénát, szalmát magának". A földesúri kezelésbe vett határrészeken — a Tikoson és Borockáson — pedig „pénzért kaszáltunk, gyűjtöttünk és hortunk az Uraságnak" —, emlékezték vissza a jobbágyok erre az időre. 18 3 A fentiekből kitűnik, hogy a káptalan kezdetben egész gazdálkodását (csak állattartásról van tudomásunk) pénzviszonyra alapozta, s robottal nem — vagy csak rendkívül csekély mértékben — terhelte jobbágyait. Ez egyben pénzszerzési 178. Lénárt István tiszttartó a dékánnak. Polgár, 1749. júl. 19. Uo. F.3 fr.27. 179. Nyíri Sándor: A nagybirtok vallásügyi magatartása a 18. században. Bp. 1941, 40. 1. A három uradalmi központ Eger, Szentistván és Polgár irányítása alá 30 mezőváros, illetve jobbágyfalu tartozott. A káptalan tulajdonában 17 praedium volt még, ezek egyike Szentmargita. 180. Polgáriak az úriszékhez. 1820 máj. 26. „Hanemhogy kevesen voltunk, s nem bírtunk az Határral, valami 65 esztendeje a Mgos Uraság az Gulyáját Montájrul a mi engedelmünkből a Tikosra és Boroczkásra hozta". Uo. XII — 2 c Div. P F.6. N.284. Montaj káptalani praedium Tiszabábolna mellett Borsod vármegyében. Vö. Nyíri S. i.m. 40. 1. és Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1841. III. k. 115. 181. Pállfy János a polgári, tiszttartónak. Balkány 1760. szept. 29. „A T. N. Káptalannak ménese közt a Polgári földön lévő egynehány darab lovainak" ügyében. Uo. XII — 2,/b N.16 D.2 F.3 fr. 37. 182. Lásd Bencsik János tanulmányát a kötetben. 183. Polgáriak az úriszékhez. 1820. máj. 26. Uo. XII — 2/c Div.P F.6 N.284. 4.4
