Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

Összegezés Az elmondottak bizonyítják, hogy a XIX. század közepétől Hajdúnánás volt a Hajdúkerületben és a környező települések között a legjelentősebb szarvasmarha-tenyésztő mezőváros. Sajátos, a szarvasmarhatartásból eredő sokoldalú haszonvételhez alkalmazkodott gazdálkodási rendjét a közelmúltig megőrizte. Ezért tartottuk alkalmasnak arra, hogy néprajzilag és gazdaságtörténetileg tanulmányozzuk az itt folyó szarvasmarhatartást. Figyelmet érdemlő jelenség az, hogy Hajdúnánáson már az 1820-as években a környéken szokásosnál jelentősebb ökörtartás divott. Az Alföld bizonyos tájaira, mezővárosaira, falvaira a XIX. század második felére oly jellemző ökör-ló igaerőváltás nem következett be. Ellenkezőleg, a talaj adottságokból, a gazdálkodás rendjéből eredően itt is várható eszközváltásra nem került sor, hanem a paraszti gazdaság mindvégig kitartott a hagyományos vonóerő, az ökör. részben pedig a tehén mellett. E sajátosságokra a város magisztrátusa már 1825-ben felfigyelt.

1 Ügy látszik, hogy a XVIII. század végén jelentőségét vesztett sőretartástól független gazdasági folyamat elsősorban az ökrök igázásával kapcsolatos. Az említett jelenség egyik oka bizonyára az lehetett, hogy a bőséges legelőkön könnyen pásztorolhatták az igás szarvasmarhákat, illetve a városhoz közel lévén a szántóföldek, az ökör igaerejét veszteség nélkül használhatták ki. Talán a helyi vásárok nyújtotta kedvező értékesítési lehetőségek is segítettek ebben. E folyamat kialakulásához olyan történeti okok is hozzájárulhattak, mint az, hogy a ..Communitas ... a jármos ökrökre nem több,. . . csak annyi portiot (szabott), mint a hámos lovakra".

1' Holott általános szokás volt az ökör magasabbra értékelése a porciózás során. A XIX. század közepére a telekkel nem rendelkező zsellér sorú családokat nagy mértékben kiszorították a szarvasmarhatartásból. Korlátozták őket a közösségi legelők, a közösségi rétek használatában. Többször eltiltották őket a csutkatarlók jogtalan használatától is. Ettől kezdve a telkes paraszt családok gazdaságában folyt nagyobb mértékű tenyésztés, kezükbe került a marhatartás irányítása is. Még a XX. század elején is voltak olyan parasztgazdák, akiknek számottevő, félszilajon tartott, heverő szarvasmarha-állományuk volt. A múlt század végére a haszonvétel módja is differenciálódott, elkülönült. A vagyonosok a tőkeértékre, az igaerőre, a kisbirtokosok az igaerőre, a szaporulatra és a tejhaszonra 1. „Mint hogy ezen városban a bé jött ökörtartás által a Lovaknak száma látható képpen úgy annyira megkevesedett, hogy azoknak száma már a két ménesekben is romlás nélkül legeltethetnek. ...szilaj ménes* ^e-n állítván, csak Alsó és Felső ménes fog verettetni." HBmL. Hajdúnanási Jkv. .. A. 301/a. 12. 1825. No. 21. 2. Uo. 1. 1761. No. 177. 62