Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

Az 1930-as és 1940-es években az alábbi számadó pásztorok szolgálták a Közlegelő Birtokosságot: Erdei Miklós, Horváth Lajos, Máró Gábor. Máró József, Máró László. Máró I. Sándor, Máró II. Sándor, Péter Sándor, Sebestyén Imre, Sebestyén László, Seres Sándor és Szabó Mihály/'

! A nevek összehasonlításából megállapíthatjuk, hogy több család évszázadokon át a nagyjószágok pásztorolását látta el. Feltehetjük a kérdést, hogy kik vállalkoztak a szarvasmarha pásztorlására a tanulmányozott másfél évszázad alatt. Természetesen a pásztorok tái'sadalma Hajdúnánáson is megleheti sen széles volt, hisz a nagyjószágok pásztorai mellett a juhászok és kondások, illetve csürhések is idetartoztak, akik időszakonként a nagyjószágok pásztorlására is vállalkoztak. A csikósok és a gulyások között alig van társadalmi különbség, váltogatják is foglalkozásukat. A pásztorok között szolgalegény is akadt: „Nótárius Csohány László Ur jelentést tészen, hogy azon Sárga István (ökörcsordás) hozzá esztendős szolgálatra beállott."''

1 Társadalmi helyzetükről, származásukról az előneveik is tájékoztatást nyújtanak: Kötélverő Nagy, Méhes Nagy, Szüvási Harangozó, Nemes Lakatos Márton. A XX. században a Máró család a legkiterjedtebb pásztorfamilia (7. kép). Őseik juhászok voltak, majd gulyásszámadók''

5. Anyai ágon rokonságban voltak a Bata gulyás-csikós dinasztiával is (8. kép). A gulyásszámadók, más néven a gulyásgazdák számadóbojtárokat állítottak a gondjaikra bízott állatok mellé, akiknek a száma attól függött. hogy milyen nagy volt a gulya. Az anyagulyás oknak kettő-négy bojtárjuk volt. Jobbára felelős- vagy számadóbojtárokat fogadtak, akikre rábízhatták az állatokat, miközben elmentek valami okból a legelőről. Ha nem volt szükséges, akkor egész nyáron sem mentek haza a városba. Kisbojtár (nevezték kenyeresbojtárnak, vagy forgatóbojtárnak is) nem mindig szolgált a gulyánál. Az a számadók véleménye, hogy sokat kellett velük bajlódni, nem szerették kerülni, tanítgatni. A kisbojtár dolga az ételfőzés és az ennivaló kihordása volt. Tergenyés szamárral vagy talyigás lóval, esetleg gyalogosan szállította ki a számadó házától a heti eleséget (9. kép):

4

6 A bojtárok bére aszerint változott, hogy milyen rangja volt a legelőn. A századfordulón 70—75 korona készpénzt kapott az emberszámba menő bojtár, hozzá egy nagyjószág és egy pár sertés nyaraltatását és saját kosztját.'" Mindinkább általános gyakorlattá lett az, hogy a számadóbojtár 100 szarvasmarha után járó pásztorbért kapta meg. A kisbojtár ennek a feléért, akadt azonban olyan gyermek is. aki a ruhájáért és a koszíjáért szolgált. A szilaj pásztorok esztendeje az 1800-as években az extenzív állattartáshoz igazodóan „Gergely (március 12.) napkor kezdődik és másik Gergely napig tart, nem pedig a Gulyák és a Ménesek széjjel veréséig, nem a Téli Jászolra való be kerülések idejéig".''

8 Természetesen a számadók ettől a naptól fogadták fel bojtárjaikat fc. 1814-ben azért panaszkodik 43. Tóth S., jé. n. 1. 1. 44 HBmL. Hajdúnánási Jkv. V. A 301 a. 10. 1816. No. 51 45. Balogh /., é. n. 2. 1. 46. H. Szabó /., é. n. 20. 1. 47. Béres A., é. n. 20. I. 43. HErnL. Hajdúnánási Jkv. V. A. 301 a. 13. 1830. No. 1. 45