Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

ezt itatják vele egy hosszúnyakú üvegből. Utána kürölbelül egy fél óráig hajkurásszák, s ezután megindul az emésztés"/'- Hasonló céllal „az ezerjófüvei (centarurium umbelatum gilib.) tejben főzik és a jószágba öntik, ha eláll a Jczrője".

4

3 Békát is alkalmaztak a kírődzís megindítására. E célból a beteg állat torkába két-három békát nyomtak le.

4'* A nyers és vizes időjárás, az egészségtelen táplálkozás és a melegben felposhadt víz okozhatta a hasmenést. Nagy melegben a szabadvízen itatott gulyabeli marha hasmenést kaphatott. A bélfájásban (hasmenés) szenvedő állatot száraz takarmányra fogták és főtt vizet adtak neki. így csak a lakóház körül lévő kezes marhákat kúrálhatták. Gyógyszerül használták a sóslórumot (rumex acetosa) is. Az egész növényt megszárítva, megtörve a jószág abrakjába keverték, vagy timsóval főzve, beleöntötték a szájába. Még a gulyára is kivitték, hogy ott gyógyítsák vele a mahákat.

45 Hasznos szerként emlegetik a téglaport is. A lesúrolt port kemencefőggyivel összetörték, s tojás sárgájával keverték fel. Pogácsaformát készít, naponta kétszer-háromszor adtak belőle a beteg állatnak.

4

6 A bőrbetegségeket különböző füvek (feketenadály, farkasalma) főzetével kezelték. A hasított és vágott sebeket a legritkább esetben kezelték. Ha kisebbek voltak, akkor maguktól begyógyultak. „A feketenadály (Symphytum officinale) szárított gyökerét összetörik, tejben megfőzik „öregre", s ezt ruhára kenve, a jószág letört szarva helyére kötözik, a kötést naponta kétszer-háromszor újítják. Ez rövid idő alatt helyrehozza a sebet. Ha nincs teljesen letörve a szarva, akkor összeforrasztja azt".

47 A sűguga a szarvasmarha torkánál keletkezik, kifakad, s hosszú ideig folyik. Tengerhagyma megtört levelével szívatják.

4

8 A legyengült, a beteges szarvasmarhának zubbonya lesz, a kendője megdagad, megvastagodik. Száraz takarmányra fogják, s csak főtt vizet itatnak a beteg állattal.

4

9 A nyári libegősnek nevezett beteg szarvasmarhának tág a tüdeje, jellemzője az is, hogy nagyra nő rajta a szőr. A forró nyári napokon csak álldogál a szabadvizekben, s akkor indul legelni, amikor este felé hűvösödik. Nem ismerik az orvosságát. A hályogos szemű szarvasmarha vereshasú bikával (Bombina bombina) gyógyítható. Szemét habosra kell vele dörzsölni.

5

0 Ha belecsapott valamelyik állat a másik szemébe, akkor tiszta porcukrot fújtak a véres, beteg szembe. A porcukrot porrótört tejüveggel is felkeverhették.

5

1 Ha a tehén ellés után nem tudta elvetni a poklát, akkor száraz görögdinnye hajat porrátörtek, szikfű teába belefőzték, s azt itatták meg vele. Ettől megindult az utószülés, a pokla elvetése.

5

2 A tetves állatot hamuval vagy kapadohány levével kezelték, illetve gyógyították. A fahamut rászórták és beledörzsölték a szőre közzé. A dohány leveléből pedig megfelelő erősségű lét főztek; s azzal mosták le az állat eltetvesedett testrészét, rendszerint a nyakát. 42. Igmándy J.—Kelemen S., 1943. 210. 1. 43. Igmándy J.—Kelemen S., 1943. 209. 1. 44. Igmándy J., 1942. 160.. 3. 45. Igmándy J.—Kelemen S., 1943. 211. 1. 46. Béres A., é. n. 18. 1. 47. Igmándy J—Kelemen S, 1943. 212. 1 48. Janó A., é. n. 7. 1. 49. Béres A., é. n. 22. 1. 50. Janó A., é. n. 7. 1 51. Béres A., é. n. 22. 1. 52 Janó A., é. n. 6. 1. 2

3