Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)
Tartalom
A szarvasmarha és tenyésztése A hajdúnánási parasztokat arról emlegetik a környéken, hogy szerették a szarvasmarhát, igen szép borjúkat neveltek, címeres ökörfogattal dolgoztak. Tekintélyes szarvasmarhaállomány lévén Hajdúnánáson, széles körűen hasznosították a parasztgazdaságokban, sokrétű gazdasági szerepe volt a paraszti háztartásokban is. Tőkeállat volt, igázták, fejték, húsát, bőrét, szarvát felhasználták. Terhes szekerekbe járómarhaként tartották, szántottak, boronáltak velük. A letakart eletet segítségükkel hordták a szérűre. Szénát, csutkát és szemesterményt szállítottak az ökör vontatta szekereken. A szárazmalmok kerengőibe is befogták az ökröket. Ennek ellenére még sem nyomtattak ökrökkel. Kevés szarvasmarha húst fogyasztottak, a paraszti háztartásokban alig vágtak borjút, tehenet. A szarvasmarha testrészeinek elnevezése a hajdúnánási parasztok és pásztorok szerint: óra, óralyuka, szutyok ja (orra alatti rész), cimpája, szája, álla, homloka, szeme, vakszeme, szarva, szarvatöve, szarvahegye, konty a, file, nyaka, járomtolója, kendője, szegye, háta, lapockája, horpasza, víknya, hátulsó lapockája, jarktöve, első lába, térgye, fűkörme, kiskörme, körmeközi, talpa, combja, ódala, hasa, lábaszára, csürke, tőgye. ycsecse, csöke, töke, megyi, farkacsíkja, farkabojtja. A szarvasmarha színét változatos kifejezésekkel különböztették meg: fehér, daru, darus, darunyakú, kormos, kíkszőrű. fekete, homály, ördögszőrű, zsemlyés, pöszi, cigány, szőke, fakó. fakós, fakósabb. veresbama, pirostarka, homálytarka, fakótarka, zsemlyeszőrű, pirosszőrű, borzderes, Jecskehasú és lámpás. : .Szarvállásuk a hajdúnánási parasztok szerint lehet: csákó (széjjel áll a szarva), gombos (kicsit befelé áll. hajlik a hegye), villás (takaros állású), kukó (teteje jól összehajlik). kecskeszarvú (hátrafelé hajlik), könyökösvillás, egyenes-villás, fennálló-szarvú, egyenes-szarvú, hegyes, gecsu, puskás, sodró, jáger, kukor, nyiljtófa, karika, karika-gombos, könyökös/gambos, kunkorgós, korcsos, katlan-bontó, riskás, sete (nem egyforma •állású), csonka, balos, jobbos (hibás szarvúak). bicska-szarvú, kajla és növendék-szarvú. Azt a tinót. amelyet korán, fiatalon heréltek ki. s vékonyabb szarvú lett. tehenesfejűnek mondták. 1 Szarvuk színe szerint: fűzfaszarvú (zöld színű volt a szarva), fehir-szarvú (ezt szerették a legjobban), fekete-szurvű. Jellemző, feltűnő tastrészek: kardos lábú. forgós 'lábú, gacsos, x-lábú, kanfarú, jó tarés (tarajos) farú, beletlen (kis hasa van), görbehátú, lingár:nak nevezték a víkonyat. Testtartásuk: gangos, susma. kitartó, lusta, boXamd, sulii (elereszti fülét és farkát), fenn járó. mint a lú — lehet. A tetszetős magyar szarvasmarha külleme: Kicsi fülű. göndör homlokú, vastag 1. Janó Á., é. n. 19. 1. ! > > 12