Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
ekkor kezdik a rokon családok azt egymás között birtokrészekre darabolni. Az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzék — ahogy Kovácsi esetében — Bolcsnál is lehetőséget ad népességszáma közelítőleges megbecslésére. Módy György számításai szerint (Bölcs papjának 1332-ben adott 8, 1333-ban adott 4, 1335-1336-ban adott 4-4 és az 1337-ben adott 5 garasa alapján) a település ekkor 110 lelkes lehetett. A Borsa és Hontpázmány nembeliekkel rokon családok folyton ismétlődő örökösödési osztozkodásai tovább bonyolították Bölcs birtoklását a 15. században is: 1435-ben Derzsbolcsa birtokában az Újhelyi családot találjuk, nem sokkal később pedig, 1447-ban a Tordaiak a Váncsodi családdal egyetértésben jelentették be igényüket a (Barsa nemzetségbeli) Nadányiak által „elfoglalva tartott” bihari falvakra, illetve pusztabirtokokra. A követelt birtokok közül Bölcs—Bolcshida birtokra is vonatkozó pallosjogot 1452-ben nyertek Hunyadi Jánostól. 251 Bölcs tehát a 15. században is számos további birtokrészre aprózódott. Bölcsöt a század közepén keltezett okleveles források mondták (továbbra is) az Újhelyiek és a Zo- árdfiak birtokának is. Utóbbi család 1455-ben bolcshidai és Sárosbolcs pusztai részeit zálogba adta az Ákos nembeli Vályiaknak. A zálogba adás dokumentuma felhívja figyelmünket arra, hogy Bölcs egyik települési része (esedeg valamilyen telepe, később megült határrésze) Sárosbolcs már ekkor elnéptelenedett. 1470-ben a váradi káptalan előtt léptek egyességre a Tordai és a Pályi család tagjai, megegyezve a Bolcshidán szedett vámok, a Berettyón Bölcs és Bakonszeg közé eső révek és a Berettyón lévő malmok ügyeiben. Az egyesség értelmében fenntartották azokat a vámokat, melyeket Tordai András szokott szedni Bolcsban, a Pályiak pedig Szentmártonban, azoktól az utasoktól, akik bármiféle áruval és holmival Bihar mezőváros és Szilágy falu felé mentek és visszatértek Kékes felől, Bölcs falun át. Elhatározták ugyanakkor, hogy a Várad felé utazók szabadon mehessenek és térhessenek vissza, valamint azok is Szentmárton dfelé, akik a bocsi vásárokon vettek részt.252 A megegyezés azt is jelzi, hogy Bölcs (és Szentmárton) birtokosai a 15. század közepén — legalábbis térségi — gazdasági központként határozzák meg a települést. A 15. század utolsó harmadában igen erőteljes lehetett Bölcs fejlődése, mert Mátyás király 1481 nyarán engedélyezte, hogy szabad vásárt is tarthassanak a bolcsiak, minden évben, Szent Mihály 251 MÓDY 1990: 25. 252 1455: Dl. 30469. 78
