Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

birtoklásában. Az 1330-as évek közepén készített pápai tizedjegyzék szerint Kovácsi papjai rendre négy garast fizettek a pápának éves dézsmajö- vedelmükből.225 Györffy György számításai szerint a tized)egyzékben szereplő minden egy garas négy jobbágy telek meglétét feltételezi az adott településen.226 Györffy kutatása (öt főre becsülve a korszakban átlagosan egy telekre jutó adózó népességet) lehetővé teszi Kovácsi népességszámának óvatos meghatározását és bár (a Magyar Királyság 14. századi népességére általánosan vonatkozó) eredményeit utóbb — a Károly Róberti kapuadó kora jobbágytelkeinek az egy-egy jobbágycsaláddal való azonosítha- tatlanságra hivatkozva — átírta a kritikai történetírás227, mégis csupán 10 %-ot adva a Györffy számításaiból következő eredményhez nagy valószínűséggel hitelesen jelölhető meg Kovácsinak a 14. syáyad első felére eső népes- ségs^áma: 90-100 lélek.

A 14. század közepén Kovácsit (a gyermektelen) János, majd testvére, Wgud halála után, utóbbinak két fia, Tásyló és Miklós örökölte. Ugyanekkor az Apa leszármazottak mellett Apa testvérének, Apajnak a dédunokája, Nadányi Miklós is rendelkezett egy kovácsi birtokrész fölött. A Nadányiak Kovácsiban meghatározó (fokozatosan az egész településre kiterjedő) birtoklása tulajdonképpen ekkor, a 14. század közepén kezdődött és a század végére már ki is teljesedett (Nadányi Miklós előbb Wgud fia László elzálogosított birtokrészét váltotta magához, majd a László fiának (1364 körüli) halálával magvaszakadt Apa-ág összes birtokrésze a tulajdonába került).228 A 15. század közepén több szomszédos, a Nadányiak közé beházasodó birtokos család (1447-ben a Váncsodi és a Tordai család) jelentette be igényét „a Nadányiak által elfoglalva tartott” Kovácsi egyes birtokrészeire (minden bizonnyal a ki nem szolgáltatott leánynegyedekre). A század utolsó harmadában pedig már bizonyosan érvényre is jutatták igényüket, mert 1479 áprilisában (amikor a Nadányiak birtokosztályt tettek229) már Tordai András mester fia Benedek, Kismarjai Lukács fia Lukács (a század végére pedig a Kismarjaiakkal leányágon rokon Mrtándi család) is birtokosa volt a településnek.

A Kismarjaiak birtoklása azonban nem volt zavartalan. Már a bir- tokosztály-tétel évének augusztusában egy ellenük (konkrétan Kovicsi bir225 Vö. Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. Series I. Tom I-IV. Budapest, 1885-1891.1/1. 72., 79., 86.

226 vö. Györffy 1963.

227 vö. KOVÁTS 1972: 77-88.

228 MÓDY 1990: 23.

225 1479: Dl. 26639.

70