Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
4.3. Kontrollkutatások 4.3.1. Kovácsi- és Bölcs-puszták hasznosítása Ahogy a fenti fejezetekből kitűnik, a Fejértói-puszta 18. századi hasznosítását nagyban meghatározták természeti adottságai. A törökkorban elpusztult Fejértó elvadult határát eluralta a víz, területén rétek és legelők húzódtak. Az állandóan vízjárta területek között csak elvétve akadt egy-egy művelhető porong, vagy sziget. A Kálló-menti vízi világ kiterjedését jól jelzik a térségben igen elterjedt lapos, árkos, %ugos, szeges, fü^es határnevek. Mindez azt mutatja, hogy a Kálló-mente egykor a Sárrétek északi határsávjához tartozott. Az ökológiai hasonlóság indokolttá teszi, hogy egy sárréti közösség pusztahasznosítását is vizsgálat alá vonjuk. Ahogy az észak-bihari Fejértói-puszta kiválasztásánál, úgy a sárrétinél is fontos volt, hogy olyat válasszak, melynek területét paraszti közösség hasznosította az adott időszakban. A fentebb számba vett kilenc település közül végül azért Bakonszegre esett a választásom, mert közössége két pusztát is hasznosított a 18. század elején. Ennek oka a település szűk- határúsága volt, melyet természeti környezete idézett elő (16. ábra). A Nagysárrét területének elmocsarasodása a 11-12. században indult meg, jelentősebb kiterjedésének első időszaka pedig 1360 és 1460 közé esett.212 Az ezt a száz évet megelőző korszakban, azaz a magyarság falurendszerének kialakulása és megszilárdulása idején, illetve a honfoglalás korában az adott térség településeinek jóval több állattartásra és földművelésre alkalmas határrésze volt, mint a 14. század közepén. A mai Bakonszeg közveden környezete is számos paraszti közösséget tartott el; itt feküdt Kovácsi, Aka, Kórógy és Szentadorján települése. A következőkben Kovácsi történetét, pusztulását, majd a bakonszegiek által való hasznosítását ismertetem. A régészeti kutatások szerint Kovácsi a 10. században települt meg. 1897-ben egy pusztakovácsi tanyán (Nadányi-tanya lelőhelyen) a nagyváradi Bihar Megyei Múzeum régésze, Cséplő Péter egy 11. század elejéig használt honfoglaló magyar temetőt talált.213 A feltárást Sőregi János, a debreceni Déri Múzeum régész igazgatója is folytatta az 1930-as években.214 Leleteik egy, a Géza fejedelemségének korában már megült, legalább három generáció által lakott helyet feltételeztek a Bakonszegnek (a feltárások idejében 212 PAPP 1960: 78-81. 213 CSÉPLŐ 1897: 432-441., Uő. 1899: 360-364. 214 SŐREGI 1938: 24-26. 66
