Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

csárda192) mellett, de ennek ekkori tulajdonosa Tihanyi Ferenc volt.193 194 195 A Tihanyi birtokra épített (haszonbérlő által üzemeltetett) sziksófőző Rückert főzőinek konkurenseként, de akár azok végső leépülése után, esetleg eszközkészletüket, technikájukat felhasználva, azok helyén is létesülhetett.

A Tihanyiak194 fejértói-pusztai birtoklása valószínűleg a 19. század legelején kezdődött. A család a bihari birtokokhoz (a Fejértói-pusztán aló. század közepe óta birtokos) Odönjfyek successoraival, a Drávec^kyekkeP95 kötött házasság útján jutott. A hosszúpályi-fejértói „Ödönffy linea” ugyanis (a Dráveczky Gáspárral esküdő Eödönffy Susánna révén196) először a Dráveczky családhoz, majd több birtokrészre különülve e család lányági örököseihez (a Borúsokhoz, a Pálóczi Horváthokhoz és a Tihanyiakhoz) került. így kapta meg a fejértói-pusztai birtokrészt Dráveczky Ilona férje, (a Hosszúpályiban 1803-ban már biztosan birtokos197) ebecyki Tihanyi Tameis198 199. Fia Ferenc a 19. század középső harmadában lett a puszta egy tekintélyes részének tulajdonosa.

Tihanyi Ferenc199 birtokossága kezdetén (haszonbérlői körében) e birtokrész elsődleges jövedelmét még a sziksótermelés, szódafőzés adta. A

192 Az azonos nevű halmon álló Messzelátó csárdát először 1860-ban a Második Katonai Felmérés ábrázolta. A csárda 1783 és 1839 között épülhetett, mert az Első Katonai Felmérés térképszelvényén még nem szerepelt. A halmot melynek jellegéről (ma is látni lehet innen a 8 km-re fekvő Hosszúpályi templomtornyait) nevét kapta 1783- ban még Almosdinak nevezték.

193 IRINYI 1839: 723.

194 A 16. század közepén már nemes, lutheránus család. A 18. században birtokokkal Hont, Nógrád és Gömör-Kishont (Rima-völgy) vármegyékben, rendelkezett.

195 1543-ban magyarországi (szepesi) birtokokat szerző cseh nemesi család. Szepes vármegyéből Ungba, Borsodba és (1729-ben) Biharba származtak el. Az 1754-55. évi országos nemesi összeíráskor Bihar vármegyében Pál és László igazolta nemességét. Az Eödönffy Sussannát feleségül vevő III. Dráveczky Gáspár leány dédunokája, Dráveczky Ilona (1759-1793) kötött házasságot Tihanyi Tamással a 18. század utolsó harmadában. (Vö. REISZIG 1901)

196 Vö. Szopori Nagy 1881.

197 HBML. IV. A. 1/a 76.

198 Tihanyi Tamás apja T. Dániel (1715-1783) Nógrád vm. táblabírája volt. T. Tamás (1750-1834) 1784-ben Pest-Pilis-Solt vármegye másod alispánja, később a cs. és ap. kir. sz. f. udvari tanácsosa, a hétszemélyes tábla ülnöke és Tolna vármegye főispánja volt.

199 Tihanyi Ferenc 1818-ban Nógrád vármegye főszolgabírája, majd Nógrád vármegye alispánja (1828-1836) volt. Később a királyi táblához, majd a hétszemélyes táblához bíróul nevezték ki. Végül Temes vármegye helyettes főispánja (1836-1839), később főispánja (1839-1845) lett. Temesi grófként, 1859-ben halt meg.

63