Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

elfoglalt”170 171. A Bernáth-féle foglalás példáját több birtokos követte: 1813- ban például nemes Farkas István szakított ki egy darabot ugyancsak a közlegelő területéből, hogy békéikét megnagyobbítsa. A járás szolgabírája kivizsgálta a jobbágyok panaszát. Az eljárás iratanyagából kiderül, hogy Farkas sem zavartatta különösebben magát földszerzése jogtalansága miatt: „...valamint a többi földes urak szoktak, úgy ő is égj darab földet elfoglalt és ... agm foglalt földön a% építtetést megkezdte. Kijelentette, hogy a Hosstfipályi határon a Körtvélyes laposán éppen a legelővel határos kastfilójából annyit átad, amennyit elfoglalt.’^11. Ugyan az igazságszolgáltatás megalkotta a maga véleményét az ügyben, eltiltva a birtokost a további foglalásoktól, sőt kötelezve szerzeményének az úrbéres közösség részére történő visszaadására és — időközben elkészült - építménye „elhordására”, azonban a döntés végrehajtására az elhúzódó eljárás után már nagy valószínűséggel nem került sor. A bíróság határozottan jelentette ki, hogy a többi birtokos jövőbeni földfoglalási kezdeményezéseit az úriszéknek kell tárgyalnia, de előkányzatának betartatása nagy valószínűséggel elmaradt. A belterület tehát a 19. század első felében gyakran a jobbágyok földhasználatának rovására bővült újabb és újabb építési telkekkel, lakóingadanokkal.

A 19. század első két harmada tehát egy lassú ütemű, a népesség- növekedéssel közel megegyező arányú belterületi fejlődéssel jellemezhető. Tulajdonképpen a 19. század utolsó harmadának „demográfiai robbanása” borította fel ezt az egyensúlyinak is nevezhető állapotot. A lakókörnyezetnek a népességhez viszonyított kvázi összezsugorodásával (vagyis a családoknak a háztartásonkénti és a háztartásoknak a házhelyenkénti növekedésével) az életkörülmények fokozatosan romlottak. A házhelyhiány problémájára végül az országos agrárpolitika talált megoldást annyiban, amennyiben az átütőnek koránt sem nevezhető Nagyatádi-féle földreformot a gyakorlati megvalósítás során háfipelyosytássá redukálta Az agrármunkásság egy kisebb hányada így jutott Hosszúpályiban is — termőterület helyett — házhelyekhez (az illetékességről a település elöljárói döntöttek). 1921-ben a lakásínség enyhítésére, Lichtschein Sámuel önkéntes felajánlásával 104

170 Jobbágyok panasza a legelő elkülönítés miatt. HBML IV. A. 1/a 76.k. (A kiszakított területre épített major a mai Erdő utcának arra a részre esik, amelybe a Damjanich utcába torkollik. A Bernáth-féle kúriát 1949-től a Petőfi Tsz központi épületeként hasznosították. A Bernáthok nemcsak úrilakot építettek és gazdasági telephelyet hoztak létre, de szántónak való területet is elfoglaltak a közlegelőből. Ezt utóbb — a 19. század közepétől a 20. század közepéig — Bemáth-tagnak nevezték a hosszúpályi- ak, jelenleg az 1945 után kiosztott József Attila utca házsorai húzódnak rajta.).

171 Farkas István földesúr elleni panasz. HBML IV. A. 1 /a 85.k.

56