Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
szaporodott ebben a három évtizedben, Hosszúpályi pedig csak kevéssel maradt el ez utóbbitól: 1.110 fővel növelte népességét.157 A település belterülete csak igen lassan terjeszkedett a 20. század első két évtizedében is és bár a népességnövekedés intenzitása ekkora jelentősen visszaesett,158 arányában — a lakosság számához képest — még mindig „szűk” volt Hosszúpályi belterülete, továbbra is jóval kevesebb házhely volt, mint háztartás.159 Az 1920-as évektől egy évtizedig ismét jelentősen, majd 1930-tól 1945-ig a századelőn tapasztalható lassú ütemben nőtt a népesség. Azonban a belterület - addig soha nem tapasztalt lendülettel — hirtelen terjeszkedni kezdett: falurészek épültek ki ekkor, százával emelték a lakóházakat. 1920 után kezdődött ugyanis — és egészen az 1950-es évek végéig elhúzódott — az agrármunkásságnak, elsősorban a Zichyek egykori birtokát felvásároló Lichtscheineknél szolgáló nagyszámú cselédségnek a célzott letelepítése (azaz a cselédsorokról családi lakóházakba való átköltöztetése) és ezzel a Hosszúpályi belterület alakulásának ezidáig legintenzívebb fejlődési szakasza. A lokális társadalom rétegeinek a belterületből való aránytalan részesedése a 19. század végén nem volt új keletű jelenség. Az 1863. évi tagosításkor például a valamivel több, mint 224 magyar holdas (közel 1 km2- es) belterületből 51,9% alkotta a volt telkes jobbágyok, azaz a birtokos parasztság belső telkeit, 23%-ot tett ki a nemesek beltelki állománya, 22,1% képezte az egykori házas zsellérek, azaz a szegényparasztság — egyedüli — földtulajdonát, míg 3% az egyházak kezén, illetve községi tulaj157 Vö. A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása I., 557. Szerk.: MKSH. Bp, 1902. 158 Mivel az előző évtizedek kiemelkedő népességnövekedése a nagyarányú agrármun- kás-bevándorlásnak volt többnyire köszönhető, így nagy valószínűséggel a növekedés visszaesése az agrármunkásságot foglalkoztató nagybirtoknak az 1900-tól kezdődő gazdasági modernizálásával, gépesítésével és így kézimunkaerő-keresletének csökkenésével hozható összefüggésbe. A visszaesés további oka a munkanélküli agrármunkások Amerikába való kivándorlása és a közeli városba, Debrecenbe való elvándorlása lehetett. 159 A házhelyekre eső háztartások száma nemcsak azért volt magas, mert gyakran egy adott portán — de akár egy lakóházban is — több háztartásszervezet működött (egy- egy háztartáshoz pedig akár több család is tartozhatott), hanem és főként azért, mert a nagyszámú agrármunkásság java részének nemhogy beltelke nem volt, de saját la- kóingadanja sem. A cselédsorok „lakótelepein” (és még csak nem is a belterületen, hanem az attól 5-10 kilométerre eső majorokban) élők 1910-ben Hosszúpályi lakosságának több mint 20%-át tették ki. 53
