Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

I. Előszó

I. Előszó

A tájformáló földhasznosítást 2008-ban kezdtem kutatni Hajdú-Bihar megye bihari területén. Kutatásom kezdetén a történeti megközelítés segített felismerni, hogy a terület északi települései közel 800 éve közös igazgatás alatt állnak, bár birtokosaik, irányítóik személye többször változott. E települések egyformán viszonyultak az őket körülvevő földrajzi kistájak ökológiai adottságaihoz is, azonos volt tájhasznosítási stratégiájuk, gazdálkodási gyakorlatuk, amely végső soron egész életmódkultúrájukat egyezővé tette. Ez az azonosság előirányozta számomra, hogy e településeket ne csak önmagukban, hanem egy területi egység részeként is vizsgáljam. Ezt az általam 2010-ben újra felfedezett1 területi egységet, néprajzi kistájat, Es^ak-Bihar néven vezettem be a szaktudományba.2

A kistáj kutatását a Debreceni Egyetem néprajzi doktori programjában kezdtem el. Kutatásom eredményeit jelen kötetben adom közre. Itt köszönöm meg a program vezetőjének Bariba Elek professzor úrnak, hogy lehetőséget adott a kutatásra. Köszönöm témavezetőmnek Lovas Kiss Antal docens úrnak, hogy a kutatási módszerek megválasztásában és az elméleti keretek kidolgozásában irányt mutatott, dél-bihari kutatásai nagy hatással voltak munkámra. Hálás vagyok Ujváry Zoltán professzor úrnak, aki szakértő tanácsaival nemcsak doktori kutatásomat segítette, hanem a tudományos pályán is elindított, s kísér a mai napig. Gömör-kutatását mintának, személyét példaképnek tekintem, s ezúton köszönöm meg közvetlen támogatását, mellyel múzeumi munkámban is mentorál.

A primer adatok gyűjtésére szervezett terepmunkában társaim voltak, s ezért hálával tartozók kollégáimnak: Szászfalvi Mártának, Kavecsáns^ki Máténak, Tan^ali Anikónak, Simon Krisztiánnak és Aranyos Sándornak. Mindig mellettem volt feleségem, Katus, aki nemcsak szeretetével ölelt körül, de néprajzosként is segítette munkámat. Támogató szeretetükért hálával tartozom Édesanyámnak és bátyámnak, Gyulának is.

1 Először 1964-ben KuruczAlbert néprajzkutató, majd 1976-ban tőle átvéve Molnár Gyula néprajzi gyűjtő használta az Eszak-Bihar tájjelölést, bár a kistáj pontos meghatározását nem végezték el.

2 Bár a kistáj meghatározását még csak öt éve végeztem el, a sajátomon kívül — Kave- csánszki Máté és Simon Krisztián jóvoltából — máris két olyan doktori értekezés is készült, amely Eszak-Bihart tekinti egyik kutatási területének.

5