Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
Várad—Debrecen viszonylatról áttevődött a Debrecen—Székelyhíd viszonylatra (10. ábra). 10. ábra: Hoss^úpályi elhelyezkedése a térség közúti közlekedési hálózatában a 19. század első felében A század utolsó harmadában a megye már nemcsak hogy a Hős— szúpályit Pocsajjal (és azon keresztül Váraddal) összekötő utat nem fejlesztette, de a Debrecenbe vezető utak közül is — a korábbi, északon haladó, rövidebb „Szabó-tisztai út”142 helyett — a nyugatra vezető, Sárándot érintő (és végül a Várad—Derecske—Debrecen országúiba becsatlakozó) utat preferálta. Az előző századok észak-déli irányú forgalmát tehát egyre inkább a kelet-nyugati forgalom váltotta fel. Az 1890-es évek közepétől, a Debrecen—Sáránd—Nagyiéta vasútvonal kiépülése után pedig már a kelet- nyugati közúti forgalom (vasúttal párhuzamos) infrastruktúrájának a fejlesztése sem állt érdekében a területi közigazgatásnak (11. ábra). 142 Azaz a 4808. számú közút, melyet a hosszúpályiak csak a „Kati-hídon átmenő, erdőközi” útként ismernek. 46
