Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

valószínűsítik, hogy a két utóbbi szántóterület a puszta mely határrészén helyezkedhetett el (6. ábra).

6. ábra: A Fejértói-pus^ta konyának által árendált határrészei ay_ 1783-ban készített első katonai felmérésre vetítve

A felmérés egyik fontos forrásértékét a folyószabályozások előtti, természetes vízrajz, azaz a folyó- és állóvizek jelölése adja. A Fejértói- puszta esetében ez módot ad a művelésre (ekkor még) alkalmatlan területek kijelölésére. A térképszelvények ugyanis a pusztának a Tóköztől nyugatra eső, dél-nyugati határrészén jelentős kiterjedésű mocsarat ábrázolnak. A térképekhez csatolt országleírás114 által „járművekkel bejárhatatlannak” ítélt mocsár a Pályi Folyás115 és a Kalló összefolyásánál képződött és végleg minden bizonnyal csak 1897-ben a (belvizek rendezését sürgető ártéri birtokosok nyomására megtervezett) Kék-Kálló csatorna megépítésekor szűnt meg.116

A felmérés másik jelentős (indirekt) forrásértéke, hogy épített objektumokat a puszta területén nem jelöl. Ha lettek volna itt ilyenek, azokat a mérnöktiszteknek helyzetimen és alaprajzszerűen (pirossal a szilárd és

114 Az első katonai felmérés: Magyar Királyság. Budapest: Arcanum Adatbázis Kiadó, 2004.

115 A Nagyiétától lehúzódó Pályi Folyás ma a Utai ér nevet viseli, de a 19. és a 20. század folyamán a hosszúpályiak Nagyfolyásnak, Nagykanálisnak is nevezték, Monostorpályi felől érkezik a Hosszúpályi határba.

116Vö. KORBÉLY 1901a.

38