Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

(legalábbis a 14. század végéig) a nemzetség kevésbé jelentős, országos méltóságokat nem viselő, „lokális” ágai közé tartozott.74 75 Az általuk birtokolt Fejértó a mai, Messzelátó-Sóstóról Konyárra vezető közúttól északra feküdhetett (5. ábra).

A 15. században már biztosan állt a település kőtemploma, melynek maradványairól a 19. század végén Bunyitay Vince még megemlékezett.76 A 15. század folyamán az Ákos nemzetiség összefüggő északnyugat-bihari birtoktömbjének77 birtokosai az Almosdi Csire és Pocsaji-Pályi (vagy a két település egyikéről külön is nevezve Pocsaji és Pályi)78 családok

74 A nemzetiség helyi ágának történetét Bárány Attila dolgozta fel (BÁRÁNY 2002: 42- 77.)

75 A térképen az üres körök határhalmokat jelölnek.

76 Bunyitay 1884:. 233.

77 Pocsaj, Fejértó, Konyár, Bagos, a két Pályi és Vértes alkották e birtoktömböt.

78 A családok őse az 1297-ben említett Ákos nb. Salamon. Salamon egyik fiától, Erdőtől ered a Pocsaji-Pályi, másik (ismeretlen) gyermekének fiától, Csirétől pedig az Almosdi Csire család. A 14. század első felében azonban még a Csire leszármazottak is pocsaji30

5. ábra: Fejértó település és határa (14-17. s^á^ad)74 75