Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

III. Kutatástörténeti előzmények

Kokad és A.lmosd pedig a szomszédos Érmellék gazdasági egységéhez és központjaihoz (Székelyhídhoz, Bihardiószeghez) kapcsolódott. Eszak- Bihar három mikrotájának és két peremterületének települései egy kettős, kelet—nyugati településtengelyen helyezkednek el. Az északi tengely településeit a dél-nyírségi, homokbuckás-futóhomokos, ligetes erdővidék köti össze a települések északi határában, a déli tengelyen pedig a Kálló-menti települések sorakoznak (4. ábra). A két településsort részben a nagyobb központok (Debrecen, Nagyvárad, Berettyóújfalu) felé vezető közlekedési folyosók, részben pedig az északról leszakadó, a térséget behálózó nyíri folyások, csatornák kötik össze. Utóbbiaknak (és a felvevőpiacok, városok kedvező közelségének, keresletének) köszönhető, hogy Észak-Biharban kialakult egy egységes zpldségtermesytő kultúrövezet, amely — eddigi ismereteink szerint — a leginkább meghatározza a térség néprajzi profilját.44

A korábbi kutatások eredményeiből kirajzolódó vázlatos néprajzi profil, általános néprajzi kép kidolgozásához az észak-bihari táji kultúra mélyebb struktúráinak feltárására volt szükség. Ezt tűzte ki célul az a hallgatói kutatócsoport, melyet 2010-ben szerveztem a Debreceni Egyetem Nép44 Ebben az övezetben termesztették a híres derecskéi hagymát, monostorpályi zellert, hosszúpályi petrezselymet, nagylétai, újlétai, vértesi tormát és a konyán, hajdúbagosi dinnyét.

20

4. ábra: És^ak-Bihar néprajzi kistája