Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

III. Kutatástörténeti előzmények

tetni, mégpedig az Es^ak- és Dél-Bihar38 dichotómiával.39 Ez a szakmai megkülönböztetés a járásrendszer megszűnése és a kistérségi rendszer40 létrejötte között (1979-2004) is érvényben volt,41 de igazán jelentőséget csak az Es%ak-Bihar Kutatási Program beindításakor kapott.

Összességében megállapítható, hogy az észak-bihari települések — elsősorban gazdasági érdekű — integrációja igen nagy múlttal rendelkezik, hosszú évszázadok alatt ment végbe (illetve folyik jelenleg is). Ebből adódik, hogy az egyes települések, településcsoportok a múlt más és más szakaszában kerültek Eszak-Bihar közigazgatási egységébe, és több esetben mindmáig megőrizték egykori különállásuk bizonyos vonásait. Jól elkülöníthető például egy központi terület, amelyhez időlegesen kisebb-nagyobb peremterületek kapcsolódtak. Előbbi települései: Derecske, Tépe, Konyár, Sáránd, Hajdúbagos, Hosszúpályi, Monostorpályi, Vértes és Nagyiéta (jelenleg Létavértes), Újléta, Kokad, illetve Almosd. Utóbbié: északkeleten Bagamér, délkeleten pedig Esztár, Pocsaj, és Kismarja. Ugyanakkor Eszak-Bihar központi területe is több kisebb egységre (mikrotájra) tagolódik. Derecske, Konyár és Tépe a Kálló mellett és annak mocsarai között feküdtek, így a 19. század végi átvízmentesítési munkálatok előtt a Sárrétekkel lehetett sok tekintetben közös a hagyományos kultúrájuk.42 Továbbá Derecske és Konyár egykor a bihari hajdútelepek közé tartozott, jelentős szabadalmas társadalmi csoportok lakóhelye volt, melyek életmódja bizonyos vonatkozásokban a Hajdúvárosok lakosságának életmódjával mutat egyezést. Sárándra, Hajdúbagosra, HosssqÁpályira, Monostorpályira egyértelműen Debrecen közelsége gyakorolt nagy hatást, annak élelmiszer- (elsősorban zöldség- és gyümölcs-) ellátókörzetét alkották.43 Vértes, Nagyiéta, Újléta,

38 A fentiekben sorolt bihari kistájakhoz hasonlóan Dél-Bihar behatárolása is problémás.

Ugyanis amíg Györffy István a 20. századelőn, korábbi közigazgatási hagyományokra hagyatkozva (ti. 1849 és 1860 között a vármegye két különálló közigazgatási egységet alkotott, Észak- és Dél-Bihar vármegyét) elsősorban a Fekete-Körös völgyét, másodsorban pedig Nagyszalonta vidékét értette Dél-Bihar alatt (GYÖRFFY 1915: 104.), addig az újabb kutatások már a magyarországi Bihar legdélebbi részét, leginkább az egykori Kis-Sárrét vidékét tekintik Dél-Biharnak (LOVAS KISS ANTAL 2006.).

39 Magát az Észak-Bihar kistájnevet az 1960-as évek közepén Kurucz Albert vezette be a

szakterminológiába (vö. KURUCZ 1964.)

40 A kistérségi rendszerben Észak-Bihar kistája a Derecske—Létavértesi Kistérséghez tartozik (vö. SÜLI-ZAKAR - PÉNZES 2004: 50-52.)

41 Ekkor is folytak olyan kutatások, melyek Észak-Bihar térségét választották értelmezésük keretéül (vö. KURUCZ 1992.)

42 Vö. SZŰCS 1936: 164.

43 Vö. Varga Gyula korábban hivatkozott munkáival.

19