Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
VII. Összegzés
szőlőskertek homoki területe nem vadult el, még ha nem is mutatja azt a rendezettséget, amit a dűlőutak, szőlőspajták és parcellák rendszere egykor mutatott. A kertek homoki területén újabban erdők jönnek létre. Nem véletlenül, hisz a talajadottságok az erdők telepítésének kedveznek. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a természeti adottságok koránt sem determinálják a hasznosítás formáját. Az sokkalta inkább függ a hasznosító közösség érdekeitől, gazdasági stratégiáitól. Ennek megfelelően azonos ökológiai feltételek között is koronként eltérhet a hasznosítás formája. Ezt bizonyítja az észak-bihari szőlőskertek létrejötte és pusztulása. Hasonló eredményre jutottam Létavértes tanyavilágát vizsgálva. Itt a tanyai határhasznosítás a 19. században kezdődött. Először a nemesi birtokok tartozéktanyái és az uradalmak majorjai jöttek létre a szántóművelésre alkalmas határrészeken. A gyengébb termőterületeken ekkor még nem létesültek tanyák. Ezek közé tartozott a határ északi részét képező, nagy kiterjedésű Uget-erdő, illetve a közte és a belterület között lévő homoki legelő. Mindkét határrész a Dél-Nyírség homokvidékén húzódott. Területeiket kezdetben a földbirtokosok és paraszti közösségek közösen használták, majd az úrbérrendezéskor uradalmi kezelésbe kerültek. A tulajdonosok eladósodása után az erdőt és a legelőt felparcellázták és kiértékesítették. Ekkor jöttek létre az északi határ farmtanyái, melyre egyre több család települt. 1930-ban már 750 ember élt a Ligeten. Az egyre intenzívebb határhasznosítás következtében jelentős erdőterület semmisült meg. A vegetáció változása homokmozgásokat eredményezett, ami tovább nehezítette a rosszminőségű talaj művelését. A gazdaság szocialista átszervezése után beszűkült a tanyai határhasznosítás és elkezdődött a tanyai lakosság elvándorlása. Létavértes tanyavilága lassan felszámolódott. A rendszerváltás után a farmtanyák helyén erdőgazdaságok szerveződtek, jelenleg is intenzív erdőtelepítés folyik. Mindebből adódóan levonhatjuk a következtetést, miszerint az észak-bihari homokvidéken a farmtanyás gazdálkodás jelentős környezetátalakító tevékenység volt, és bár nagyszámú közösségnek biztosított megélhetési keretet, a térség ökológiai egyensúlyának egyáltalán nem kedvezett. Ez az egyensúly a tanyavilág megszűnésével és az erdő- gazdaságok létrejöttével állt helyre. A kutatásom során vizsgált mikro- és makrogazdasági jelenségek az Észak-Bihar ökológiai rendszerében érvényesek. E rendszerben kapcsolódik össze a természet működése, az erről összegyűjtött természetismereti tudásanyag, és az erre épülő természethasznosítási stratégia. Ezek vizsgálata holisztikus megközelítést igényel. Különösen fontos a történeti szemlélet, amely nélkül nem lehet eredményes a környezeti változások okait vizs177
