Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
VII. Összegzés
VII. Összegzés Könyvem három határhasznosítási forma ökológiai antropológiai szemléletű kutatási eredményét ismerteti. A kutatás mindhárom esetben a kultúra és a természet közötti kapcsolat működésére irányult. Ennek megfelelően kettős cél motivált. Egyrészt a természeti környezet határhasznosításra gyakorolt hatásait, másrészt a határhasznosítási formák környezetátalakító gyakorlatát kívántam bemutatni. Ennek okán azokat az ökológiai tényezőket vontam vizsgálat alá — így főként a felszínt, a talajt, a vízrajzot, a növénytakarót és az állatvilágot —, melyek hatással voltak a határhasznosításra. E tényezők nagyban hozzájárultak annak megértéséhez, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek miért jelentek meg, mások pedig miért tűntek el a történelem adott pillanatában. A sárréti puszták hasznosítása, az északbihari homokdombok szőlővel való betelepítése és a dél-nyírségi erdők tanyásodása ugyanakkor a természeti környezet átalakítását is eredményezte és további, a helyi közösség kultúráját érintő változásokat generált. Hatással volt a népesedés, a településszerkezet, a gazdasági stratégiák, de még a szórakozási formák alakulására is. Ez az összefüggésrendszer csak holisztikus megközelítéssel, interdiszciplináris keretek között kutatható és nem érthető meg a történeti háttér és a táji környezet ismerete nélkül. Éppen ezért vizsgálatomat a választott kutatási terület, Észak-Bihar bemérésével kezdtem. A korábban kevéssé kutatott néprajzi kistájat ismerteti a könyv 3.2. alfejezete. A határhasznosítási formák közül először a pusztahasznosításra vonatkozó kutatási eredményeimet közlöm (4. fejezet). Könyvemben pusztahasznosítás alatt az úrbéres jogállású paraszti közösségek prédiumon folytatott gazdálkodását értem. Ennek jogi keretét a feudális (kamarai-, magánföldesúri-, egyházi-) földtulajdon közösségi árendálása képezi. Bérföldekre a paraszti közösségeknek minden esetben a határ szűkössége miatt volt szüksége. Kutatásom egy adott puszta hosszabb időtartamú használatára irányult. A puszta kiválasztásához számba vettem azokat a pusztákat, melyeket a 18-19. század folyamán paraszti életmódot folytató közösségek hasznosítottak. Választásom végül a konyán közösség által hasznosított Fejértói-pusztára esett, ahol a pusztásodás—pusztahasznosítás— hatásjelenségek körét vontam vizsgálat alá, vagyis a folyamat és a változás elemzésére törekedtem. Eredményeimet összevetettem egy kontrollkuta- tás, a bakonszegi pusztahasznosítás vizsgálatának eredményeivel és három fontos megállapítást vontam le. Először is mindkét közösséget a természe173
