Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században

Az 1990-es évektől egyre több hasznosítatlan pajtát üdiilőhá^ként újítottak fel, sőt a kifejezetten hétvégi hágnak, épült objektumok is megjelentek a szőlőskertekben (28. ábra). Az épületállomány jelentős változása miatt a kertek elvesztették korábbi hagyományos arculatukat (a vértesi Mosonta- és a létai Kossuth-kert bizonyos részei tekinthetők a térség népi építészeti reliktum-területének).

28. ábra: Újépítésű s^őlőskertbeli üdülőhá^(Kokad, 2010)

Összegezve, a 20. század második felének gazdasági-társadalmi változásai csaknem egészen felszámolták a szőlőskertkultúrát. Egykori méreteihez képest atominak tűnik a szőlőskertek jelenleg is szőlőműveléssel hasznosított területe.482 A térség települései közül már csak Létavértesen folytatnak számottevő szőlőművelést. Hosszúpályi 200 hektáros szőlőskertjéből (1966) mára körülbelül 16 sor maradt. A szőlőskertek jelenleg is pusztulnak, területük most is csökken. A szőlőskerti határhasznosítás vis—

482 „Jobb oldalt is kiirtották a szőlőt mellőlem, bal oldalt is. Egyik oldalt lucerna, a másikon tök van. Az irtás folyamatos. Minden évben eggyel, kettővel, akárhánnyal csökken a szőlők száma.” M.I. Konyár

153