Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században
teket). A zártkerti hasznosítási forma a szőlőskerteknek már csak a művelési kötöttségét konzerválta, arra nem volt alkalmas, hogy magát a művel- tetést is biztosítsa. A jog szerinti művelés, azaz a szőlő- és gyümölcstermesztéssel való hasznosítás, a gazdasági környezet fentebb említett jelentős változása miatt, egyáltalán nem volt vonzó a tsz-parasztságnak, ezért zártkerti-szőlőskerti parcelláikat leadogatták a szövetkezetnek. A gazdasági környezet változása maga után vonta a gazdaságszervezés „hagyományos modelljének” az átalakulását: „Édesapám a ’80-as évek elején mondta nekem, hogy most már nem nagyon hírja a szőlő munkálását. Éngem nem akart terhelni, hogy a tssgben rossz szemmel néspyenek rám, mert jól gazdálkodtam a háztájin is, osgt azt mondta, hogy eladja a szőlőt. Fel is ajánlotta a ts^nek, mert annak a szőlője ott volt őmellette, de a ts^gnek nem kellett, akkor felajánlotta az önkormányzatnak, az természetesen elfogadta, úgyhogy oda is lett. Az önkormányzat hagyta elvadulni. ”471 472 Mindez pedig az újgenerációs paraszttársadalom vidékről való kiáramlásának a legintenzívebb kezdeti szakaszára esett. A falusi társadalmak jelentős csoportjai a városokban, térségünk esetében Debrecenben (sőt külföldön, a szocialista blokk országaiban) vállaltak munkát, az otthonmaradók pedig árutermelésre „állították be” háztáji gazdaságukat, amelyben a szőlőtermesztésnek egyre kevesebb helye maradt. Empirikus adatgyűjtéseim során érdekes változatait gyűjtöttem fel a szőlőleadás- szőlőelhagyás narratíváinak: „Én a szőlőmet akkor adtam el, amikor kimentem az NDK-ba dolgozni, mert itthon már nem volt kőművesmunkai’412-, „A feleségem dolgozott, a gyermek akkor még kisebb volt, vele is felváltva foglalkoztunk, segítség meg nem volt a szőlőhöz Pedig mindennapos munka lett volna vele. Ezért inkább leadtam. ”473\ „Én elmentem katonának, majd meg elkerültem a háztól, Debrecenben dolgoztam. Ott maradt hát a szőlőparlagon. ”474 A szőlőskertek ekkor vesztették el hagyományos szőlőskerti jellegüket. Az „elvadulást” azonban sokáig késleltette a zártkert művelési kötöttsége. A tsz-parasztság a szőlő mellett (kiirtása esetén a szőlő helyén) zfldség- kultúrákkalÉ intenzíven hasznosította a szőlőparcellák területét (26. ábra). A térség északkeleti településein főként a torma és a iránti kereslet lassította le a parlagosodás folyamatát: ’80-as évek végére szűnt itt meg minden. Előtte lehetett az aljasabb részen zöldséget termelni, volt felvásárlás. Volt 471 P.S. Álmosd 472 B.J. Hosszúpályi 473 K.B. Derecske 474 B.B. Almosd 148
