Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Muzeológia - Bihari-Horváth László - Sándor Eszter - Simándi László: Hagyományosk Hajdúszoboszlón - A Bocskai Múzeum új állandó néprajzi kiállítása
Bihari-Horváth László - Sándor Eszter - Simándi László kát, fogókat, vágókat maguk készítették, az üllőket, fájtatokat manufaktúrákban vásárolták. Szinte valamennyi munkát hagyományos kézi kovácsolással készítették. A mesterség családon belül sokszor nemzedékeken át öröklődött, gyakorlásához igen sok hiedelem fűződik. ” Hajdúszoboszló múltjában is nagy volt a szerepe a kovácsmesterségnek. Az egykori só út mentén fekvő, vásártartó joggal rendelkező mezőváros a térség egyik kiemelkedő települése volt már a középkorban is, nagy kiterjedésű határában a mezőgazdaság és állattenyésztés egészen a legutóbbi időkig meghatározó jelentőségű volt, s mivel mindkét gazdasági forma hagyományosan rengeteg fém felhasználásával készült eszközt, szerszámot igényel, ezért szinte biztos, hogy az ezen igényeket kiszolgáló kovácsmesterség is számottevő iparág volt. A középkori háborús időszakok, majd a hajdú kiváltságok elnyerésekor ide települt katonáskodó réteg fellendülést adhatott a fegyverkovácsok tevékenységének is, s a kovácsok a későbbi hadiállapotok idején is jó szolgálatot tehettek a helyi hadiipari termelésnek. A szoboszlói céhek egészen kései keletkezésűek voltak, még a 19. század viszonylatában is. A 19. század elején lezajló nagy céhalapítási időszak végén, 1830-ban hívták életre, Hajdúszoboszló Egyesített Céhek néven. Ekkor a következő foglalkozásokat űző mesterek szerveződtek céhbe: ácsok és malommesterek, asztalosok, kovácsok, kerékgyártók, lakatosok, üvegesek, szűcsök, festők. A hajdúszoboszlói céhes élet elég rövid életűnek bizonyult, ugyanis az 1872. évi VIII. törvénycikk kimondta a céhek megszűnését, s helyére a kornak jobban megfelelő ipartestületek megalakulását írta elő. A hortobágyi legelőkön űzött külterjes állattartás és a földművelés csak olyan kézműipari tevékenységet fogadott be, mely ennek a tipikus alföldi gazdasági struktúrának megfelelt, így tehát végig a szolgáltató ipar dominált, köztük jelentős helyen a kovácsmesterség. A 19. század végén az egyházi anyakönyvek tanúsága szerint összesen 24 cigánykovács, kovács és kovácsmester tevékenykedett a településen, e nagy létszám okán fogalmazhatunk úgy is, hogy a kovácsipar a tetőfokán állott ekkor. A 20. század elején számuk csökkent sokan a frontra kerültek és így műhelyeiket be kellett zárni. Az I. és II. világháború között a kovácsok száma jelentékenyen nem változott. AII. világháború idején újra a frontra kerültek a szoboszlói kovácsok, a termelés megint visszaesett. A háború után kezdett el ismét javuló tendencia mutatkozni, de a kovácsmesterség már sosem érte el újra régi fényét. A 20. század második felében még több kovács is működött Hajdúszoboszlón. Markos Vilmos, Lajter György, Tóth Miklós, valamint 38
