Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Muzeológia - Bihari-Horváth László - Sándor Eszter - Simándi László: Hagyományosk Hajdúszoboszlón - A Bocskai Múzeum új állandó néprajzi kiállítása
Hagyományok Hajdúszoboszlón kát és portékákat, míg a piacokon csak a helyi élelmiszereket és kézműves termékeket értékesítették. A város piaca a mai főtéren, vásárjai pedig a város szélső terein, a belterület határában voltak. Kiállítási egységünk a főtér miliőjét idézi meg, bár ezzel nem az adott városkép hiteles rekonstrukciója, hanem a városiasodó (polgárosodó) település vásári hangulatának bemutatása volt a célunk. (Erre utal a macskaköves térburkolat, a szappantéglás kapuhomlokzat, vagy épp a korban „modemnek” számító hírverselő alkakjának megjelenítése.) A „vásártéren” több információs tábla, interaktív elem és kiállítási alegység kalauzolja végig a látogatót. Ezek közül az első egy interaktív, tematikus sorozat első eleme, mely a vásárok szerepének, jelentőségének egy nem feltétlenül evidens aspektusára világít rá. A vásár és piac ugyanis nemcsak a szigorúan vett árucsere lebonyolítását szolgálta. Találkozóhelyek voltak ezek az alkalmak, ahol az emberek között számtalan tapasztalat, ismeret, hír és műveltségi elem terjedt el és cserélődött ki, vagy módosult és adományozódott tovább. Sokan merő szórakozásból is jártak a vásárokra, piacokra, hogy jobban tájékozódjanak, híreket halljanak. Jó terepe volt mindez a pletyka kialakulásának, azaz olyan bizalmas közléseknek, amelyek a valóságot negatív irányba torzítják. A pletyka, bomlasztó hatása ellenére is segítette a társadalmi normák fennmaradását, e kettős jellege miatt a közösség gyakorolta, de tiltotta is. Kialakulása a közösség leggyakrabban érintkező személyeinél, az asszonyoknál volt a leggyakoribb. Ezt a jelenséget igyekszik interaktív és szórakoztató módon bemutatni az ún. „pletyka-lánc”, mely három, a kiállítási térben falra helyezett hangpont segítségével ismerteti meg a vendéget a pletyka kialakulásának, működésének mechanizmusával. Első két része a vásártér egység két végén került elhelyezésre, a lezárás azonban már a beltéri, konyhai félenteriőrben található, ezzel egyrészt összekötve a két egységet, másrészt pedig még életszerűbbé téve a pletykasorozatot, annak utóéletével, a pletyka „hazavitelével”. A „pletyka-lánc” nem csak e speciális közlésforma bemutatásával, de témájával is kultúrtörténeti érdekességnek mondható, a pletykafolyamat ugyanis egy asszony boszorkány voltának bizonygatásáról szól. Ez ugyan „mesés” és szórakoztató jelleget kölcsönöz a narrativának, ám nagyon is komoly alapja van a témaválasztásnak. A „pletyka-láncban” elhangzó cselekmények, események, fordulatok alapjául a 19. században Hajdúszoboszlón lejegyzett boszorkánytörténetek szolgáltak.1 így bár fiktív, babonás jellegű tartalomról van szó, ma1 Feltóthy 1896: 90-93. 31
