Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Lovas Kiss Antal: Thököly Imre emlékezete a hagyományban
Thököly Imre emlékezete a hagyományban gokat szórt egy értékes drágakő. Sokan szerettek volna birtokába jutni, de meghátrálásra késztették őket a meredek, veszélyes sziklafalak. Míg aztán egy merész legény nászajándékként a kedvesének odaígérte ezt a drágakövet és feljutott az eddig érintetlen csúcsra. Amikor azonban hozzáért a csodaszép karbunkulushoz, a tátrai kincsek őrszelleme megrázta a csúcsot és a vakmerő legény kezében a drágakővel lezuhant a szakadékba és elmerült a mélység tavában. A darabokra tört drágakő szilánkjai mindmáig csillognak a tó vizében. A monda 19. század új változataiban a drágakövet megszerezni kívánó legény alakjában a „fiatal Thököly gróf’ szerepel, illetve „az öreg Thököly fia a késmárki várból.” Valós tartalom talán csak annyi lehet a történetben, hogy a Thökölyeknek valóban Késmárk volt a székhelyük 1580-1690-es években. Egyes feltételezések szerint a történet a Thökölyek beillesztésével már mélyebb, szimbolikus olvasatot is hordoz. Eszerint a monda magvát tekintve ugyan népi alkotás, ám szimbolikája történelmi látókörrel rendelkező költői ihletre vall. A monda jelképezi Thököly Imre a Habsburg-ellenes rebellis és a kuruc fejedelem mozgalmas életét. Ebben az értelmezésben a karbunkulus megfelel a királyi koronának, a Héja-toronyról való lezuhanás a katonai vereségnek, a Zöld-tó pedig a törökországi száműzetésnek, amely során a fejedelem meghalt.16 A Zöld-tó és a Kárbunkuluskő mondájának egy másik variánsa szerint egy szegény nemes ifjú, Horváth Gerő szerette Thököly leányát, aki azonban csak úgy akarta hozzáadni gyermekét, ha lehozza neki a Zöld-tó melletti bérc tetejéről a karbunkulus követ. Az ifjú nem tudott hozzáférni, ezért lelőtte, de a kő a tóba hull és ő is ott lelte halálát. Megint más változat szerint maga Thököly lőtte le pisztolyával a követ, de a zuhanó karbunkulust elkapták a tündérek és Thököly hiába vetette magát a hegy alatti tóba, ott pusztult.17 18 Ujváry Zoltán a történeti mondákhoz kapcsolódó, azokból eredő proverbiumok elemzése során Szvorényi József két tanulmány hivatkozva számolt be egy Thökölyt említő történetről.1'4 E szerint Thököly Imre fejedelem és Ahmed pasa között lejátszódott párbeszéd, és ezt követően a fejedelem elfogása magyarázza a széles körben elterjedt: „Hátra van még a fekete leves” közmondást. „E közmondás 1685-ból való, mikor Thököly Imre, a váradi török lakomában e jelmondatra, mellyet a kávéról 16 BOHUS 1985: 9. 17 HANUSZ 1899: 12. 18 UJVÁRY 2006: 470. 249
